A tanár úr tényleg beleszeretett a diákjába?

A kérdésekre nem direkt, nem sablonos vagy közhelyes, de mélyen és hosszan ható saját választ adhatnak azok a zalaegerszegi diákok, akik részt vettek az elmúlt két évben a tematikus drámapedagógiai foglalkozásokon.

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának tagjai és volt dramaturgja állította össze hat témakörben az úgynevezett nyílt végű drámafoglalkozások menetét, amikor a diákok maguk vonhatták le következtetéseiket. A program során 1600 általános és középiskolás tanuló vett részt a 60 speciális órán, s lehetett játszótársa Madák Zsuzsannának, Mihály Péternek, Mikita Zsuzsanna Lillának, Fritz Attilának, Magyar Cecíliának és Kováts Dórának.

Miről esett szó? Arról, hogy két rivális iskola újságíró szakkörének tagjai miként nyilvánulnak meg a közösségi médiában, jól értelmezik-e a csoportelkötelezettséget.  Fájdalom, kétségbeesés, intellektuális és érzelmi hullámvasút... Hiteles információ-e minden, ami fent van a neten? Félig romos japán sportstadiont látunk a képen, mellette a szöveggel, miszerint tegnap bombázták, holott valójában bontották az épületet, méghozzá évekkel korábban. Utánajárunk? Melyiket hisszük el?  

Vagy: egy kiközösített 13 éves kislány iskolaváltása hoz-e számára megoldást, vagy ott is lúzernek csúfolják... A kiskamasz jóbarátok addig dobálják heccből kővel az ablakot, amíg bekövetkezik a tragédia, ami a büntethetőség gondját hozza el. A német kisvárosba ukrán menekültek érkeznek, a két náció fiataljai a város parkjában találkoznak, kerülnek konfliktusba. A szerelmes tinédzser srác a tanára ellen fordul, mert azt hiszi, a férfi az osztálytársnőjével viszonyt folytat.

Megannyi életszerű, aktuális probléma, amivel a tizenévesek naponta találkoznak, s gyakran nem kapnak támaszt a felnőtt társadalomtól ahhoz, hogy biztonsággal eligazodjanak. A foglalkozások lényege, hogy a gyerekek maguk "rendezik be" a történeteket, a sztoriban működtetik természetes jóindulatukat, vagy épp előítéleteiket.

A program véget ért, szerdán Mihály Péter színművész összegezte a tapasztalatokat és a színészi oldalon keletkezett élményeket. Elmondta, számukra is rengeteg tanulsággal szolgáltak az órák, a saját életükre is jobban rálátnak. Ő például négygyermekes apaként másképp reagál a gyerekcsínyekre, azok következményeire.  A résztvevőktől kapott visszajelzéseket taglalva idézte az egyik mellbevágóan érett gyermeki konklúziót: ötödik osztályos diák fogalmazta meg, "azon múlik az életem, hogyan választok barátot".  

A program a tettek következményeire, a büntetés személyes és társadalmi hatásaira, a megfélemlítés és bántalmazás erejére, az előítéletek torzítására érzékenyítette a gyerekek szenzorait, de arra is kitért, kiknek miért állhat érdekében, hogy másodrendűnek állítsanak be csoportokat, embereket, hogyan tanítanak bennünket gyűlölni. Fontos volt, hogy például a zaklatás bemutatása során az agresszor, a tétlen szemlélő és az áldozat szemszögét is felvehették a diákok. A csoportok elkülönülésekor pedig a különbözőségeinkben rejlő emberi erőforrások örömére is rálelhettek a résztvevők. A közrend és vagyon elleni vétségek esetén láthatták, miként működik a nem mindig egybeeső jogi és a morális igazság.

A drámapedagógiai bűnmegelőzési sorozat gondolata már öt éve megfogalmazódott Zalaegerszegen, építve többek között Ruszt József színházalapító  rendező által a nyolcvanas évekbeli beavató színházi hagyományra, illetve a Hevesi Sándor Színház Tantermi deszka projektjére. Az akadályozó tényezőket végül sikerült legyőzni és forrásokat rendelni a nevelés eme izgalmas és rendhagyó válfajához.

A bűnmegelőzési program TOP-pályázatból valósulhatott meg, a zalaegerszegi önkormányzat konzorciumi partnere a Keresztury Dezső Városi Művelődési Központ volt. A szervezők reménykednek a folytatásban, igyekeznek újabb pályázati forrást találni, hogy még több tanulóhoz juthassanak el.