A magyar költészet napját ünnepeljük kedden

A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár ehhez a dátumhoz igazítja a József Attiláról elnevezett zalai versmondó versenyét, melyet idén április 15-én, szombaton 9.30 órai kezdettel rendeznek meg a lendvai zsinagógában. (Lendva, Alsó utca 5.) A rendezvényt Zágorec-Csuka Judit író, költő, a Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ igazgatója nyitja meg.

A magyar költészet napja ünnepléséhez rendszerváltás után csatlakozott a Magyar Írószövetség.

1998-ban a költészet napját tizennégy költő úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút (a szonettkoszorú ugyanis 14 szonettből áll).

Április 11-én született Márai Sándor is, ő 1900-ban, míg József Attila 1905-ben.

József Attilától most nem verseiből, hanem értekező prózájából ajánlunk néhány gondolatot:

(betűhív részlet)

"hol az az igazi költő, akinek, ha embertelenségre bukkan (s hol nem bukkan embertelenségre éppen a mi korunkban?), ne volna hozzátenni valója a világhoz és müvéhez, az emberek közös müvéhez és önmagához? A költő alkot és ez nem jelent kevesebbet, minthogy alakitja a világot, az emberi világot, az emberséget azoknak a segitségével, akik a társadalmi munkamegosztás révén mással lévén elfoglalva, ugy osztoznak a költő tevékenységében, hogy müvét szeretettel veszik magukhoz. Mert a mü nem annyira a müvész, mint inkább azok által él, akik szeretik a müvészetet s azért szeretik, mert keresik az emberséget. Bizonyára sokak fülében „kenetesen” hangzik, amit itt irok. Hagyjuk ezeket, – cinikusságuk mögött vagy a nyers erőtől, erőszaktól való cinkosfélelem, vagy a beléje vetett bizalom lappang. Mi, mai költők, nem tehetünk mást, minthogy elmondjuk örömeinket és bánatainkat egyfelől, másfelől pedig kiállunk a szabadságért minden formában és mindenütt, ahol a gazdasági jólét jelszavaival és fegyveresen megkisérelik a költők örök ellenfelei a „tömegeket” legjogosabb emberi igényeiktől, a szabadságtól és a szabadságra való törekvésüktől lélekben is eltántoritani.

(A mai költő föladatai)