Látványosan érdektelen a Jurassic World legújabb része

A dínók köztük élnek, az alkalmazkodás pedig nem megy könnyen. Ám ennél is nagyobb fenyegetést jelent egy génmanipulált sáskaraj, mely letarol mindent, ami az útjába kerül. A szálak az egyik legnagyobb multicég, a Biosyn rezervátumába vezetnek, ahova egy személyes ügy miatt is be kell hatolnia Owennek (Chris Pratt) és Claire-nek (Bryce Dallas Howard). Szerencsére ezúttal segítségük is akad néhány öreg motoros személyében.

Sokak szerint a stúdió fejesei ott követték el a legnagyobb hibát, amikor a viszonylag kezdő rendezőre, Colin Trevorrow-ra bízták a franchise-t, akinek bár voltak ötletei, mégsem tudta őket olyan formába önteni, hogy az koherens képet alkosson. A Világuralomnak megvolt az esélye, hogy  valami érdekessel rukkoljon elő, elvégre már nem a szigeten vagyunk, hanem a dinoszauruszok köztünk élnek. Lehet ebből egy sablonokra épülő, elcsépelt üzenet, de akár némi társadalomkritikával fűszerezett látványmozi is. Nos, ez utóbbit felejtsük el, ahogy a nagyobb léptékű koncepciót is. Lehet, hogy a sztori gerince az ősállatok beszoktatása a természetbe, de a prológuson és az epilóguson kívül ebből semmit nem hoznak ki. Helyette jöhet a bevált formula, csak sziget helyett egy rezervátumban találjuk magunkat, ahol meglepő módon elszabadul a pokol. Szó nincs róla, hogy bárminemű mélységet várnék ettől a sorozattól, de az már piszkosul unalmas, hogy képtelenek egy épkézláb ötletet kitalálni az alkotók. Ugyanazokat a paneleket használják fel újra és újra, annyi különbséggel, hogy most visszahozták a régi arcokat. Ők arra jók, hogy nosztalgiázzunk kicsit, de lehetettek volna akár új karakterek is, sokat ugyanis nem hoztak magukkal az eredeti jellemeikből. Hőseink persze mindenféle kalandba keverednek, igaz kárt tenni nem lehet bennük, mert a repülőgép szerencsétlenségtől kezdve, az állatokkal való konfrontációig mindent megúsznak karcolás nélkül. A dínók is érdekesen viselkednek, míg akad, hogy ugyanaz a lény, a futó embert nem tudja elkapni, addig máskor egy motorral is könnyűszerrel felveszi a versenyt. Az már részletkérdés, hogy a fizikára és logikára fittyet hánynak, Owen például kézfeltartással bármit megszelídít, de egy három tonnás állatot is simán megállít egy kötéllel. Tele van ilyen jelenetekkel a film, melyekre egy idő után már csak unottan legyintettem. Akárcsak arra, hogy megint egy kapzsi iparmágnás a ludas, de még a szokásos dínóharc a csúcsragadozói címért is volt már, ráadásul jobb formában. Mindenesetre az ősállatok rajongói biztos élvezni fogják az utazást, elvégre dugig van tömve a szűk két és fél órás játékidő dínókkal és akciókkal, mely a tempónak jót tesz, ám a színvonalon túl sokat nem emel.

Tartom a korábban taglaltakat, miszerint dínókkal mindent el lehet adni. A Világuralom is hatalmas siker lesz és nem vitatom, hogy akinek az előző két rész is tetszett, annak ez is fog. Pörgős, látványos, akciódús a cselekmény számos állattal és van akinek ennyi elég, nincs ezzel baj. Azzal viszont igen, hogy mindezt lustán, unottan, kreativitás nélkül teszi. Az egy dolog, hogy iszonyú buta, de a legnagyobb hibája, hogy semmit nem kezd az ígéretes koncepcióval, helyette továbbra is az 1993-as elődöt majmolja, teljesen jellegtelen módon. Világuralom helyett inkább maradjunk a parknál.