„BUÉK Tóthék” – Rendhagyó kiállítás Zalaegerszegen (videó)

Igazi művészcsalád leszármazottja az 1904-ben Rimaszombaton született, s Európát, Észak-Amerikát megjárt A. Tóth Sándor. Érettségi után az elcsatolt Felvidékről szökött át Budapestre, majd felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára. 1926-ban végzett, akkor rendezte első önálló tárlatát szülővárosában. Két évvel később nyugati tanulmányúton portrékat festett Angliában és Skóciában, majd hazaindulóban Párizsban meglátogatta unokanővérét, Blattnerné Sulyok Helént, aki Blattner Géza festő- és kísérletező bábművész felesége volt. A francia főváros három évig marasztalta, ez idő alatt ő lett az Arc-en-Ciel (Szivárvány) nevű kísérletező bábszínház tervezője, s 1929-ben részt vett a Nemzetközi Bábkongresszuson, 1937-ben pedig a társulattal a világkiállítás aranyérmét hozták el. Párizsi tartózkodásának hozadéka, hogy igazi avantgárd művésszé vált. 1932-ben tért haza és középiskolai tanárként művészeti szabadiskolát nyitott Pápán, aztán 1965-ben még „kiruccant” az Amerikai Egyesült Állomokba, illetve Kanadába tanulmányútra. A Pápai Református Gimnázium (az államosítás után Petőfi Sándor Gimnázium) tanáraként oktatta például Nagy Lászlót és Csoóri Sándort is. 

A BUÉK Tóthék című, kézzel átfestett képeslapokból álló linómetszet-sorozatát 1932 és 1980 között minden évben elkészítette. A sorozat kor- és családtörténeti metszet. A felnagyított metszeteket a tárlaton a kurátoroknál, valamint a Pápai Református Teológiai Akadémia tulajdonában lévő művekkel s személyes tárgyakkal egészítették ki. Feledy Balázs művészeti író szerint egészen unikális a Hagyományok Háza kiállítása és annak egerszegi másodbemutója, ami még kiegészült a városban fellelhető festményekkel is.

– Bár néhány háborús év üdvözlő lapja kimaradt, eredeti dúcot, képeslap nagyságú linómetszeteket is találunk a vitrinekben. Érdekes, hogy a művész szellemileg miképp reagál a világ történéseire. Egy lapban sűrít össze egy évet. Furcsa műfaj, mivel a következő esztendőre kíván boldog új évet, mégis az elmúlt esztendő tapasztalatait, érzéseit összegzi egyfajta esszenciaként. Mindezt úgy készítette, hogy Tamási Áron Ábel-figurája a főszereplő. A lapok stílusa friss, eleven, nem édeskés, naturalisztikus. Rá jellemző kubisztikus tömörségűek, ironikus és komoly jelképeket használ. Kicsit persze ismernünk kell a történelmet, hogy megértsük az utalásokat. Eleinte pár száz nyomat készülhetett, később valószínűleg több, ezt pontosan nem tudjuk. Művészetéről még annyit megemlítenék, hogy bár a főiskolán konzervatív tanárai voltak, mégis azonnal felismerte a Nyugat-Európan uralkodó folyamatokat. Így sajátította el a kubizmus, az expresszionizmus, a szimbolizmus jegyeit. Az erőteljes, tömör formaalakítást tanulta meg ez alatt az idő alatt.

Szabó Zoltán népzenész, a Hagyományok Háza tudományos főmunkatársa most a kiállítás egyik kurátoraként érkezett a zalai megyeszékhelyre. Úgy tervezték, hogy A. Tóth Sándor halálának 40. évfordulóján rendeztek volna kiállítást Zalaegerszegen 2020-ban. Az utolsó képeslap vázlata már az egerszegi kórházban készült, amit később egyik tanítványa fejezett be. 

– Egészen rendhagyó az itt látható eszme-, család-, és politikatörténeti bemutató. Igazi kuriózum az európai képzőművészeti életben.  Kurátor társunk, Szakál Ferenc építésszel tizenkét éve dolgozom együtt. Őt A. Tóth Sándor még tanította a pápai rajzkörben, s a család jó barátja volt. Megismerve ezt a sorozatot, úgy véltem, hogy mindenképpen meg kell mutatni a nagyközönségnek. El kezdtük nagyítani a képeslapokat, először A4-be, majd A3-ba, végül eljutottunk a legnagyobb méretig, s láthatóan bármekkora méretet elbírtak volna a képeslapok, ez jól mutatja a művész grafikai tudását. Örültünk annak is, hogy négy alkotást találtunk zalaegerszegi magángyűjteményben, így lett még teljesebb a tárlat.

Szakál Ferenc megemlíti még, hogy a művész pápai tanári mivolta, pedagógusi vénája, a kulturális szervezői munkássága a magyar értelmiségi élet alapja volt, azt erősítette. Mint mondta, számára is meglepő, hogy a szocialista éra árnyoldalai és a háttérbe szorított művészi lét ellenére mennyi derű köszön vissza a képeslap-metszeteken. Nem véletlen, hogy mindezt az Ábeli-figurában tudta megfogalmazni, mindegy üzenve: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

A képzőművész hagyatékát fia, Dr. Tóth Gábor Sándor gondozza, aki egyben az édesapjáról elnevezett alapítvány elnöke s egykor Zalaegerszegen fogorvosként praktizált – tájékoztatott Prokné Tirner Gyöngyi intézményegység-vezető, a tárlat harmadik kurátora. Mivel az elnök személyesen nem tudott jelen lenni, üdvözlő gondolatait tolmácsolták a közönségnek. A finisszázson a megnyitóhoz hasonló élményre számíthatunk. Március 25-én pénteken fél egykor és 17 órakor filmvetítésen ismerhetjük meg A. Tóth Sándor korát és az avantgarde Párizst.