Annyi mindent átélt, könyv készült róla, melyet Kanizsán mutattak be

Ezt dr. Lázár Imre India-kutató, a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ volt igazgatója mondta a Szerelmem, India – Brunner Erzsébet festőművész csodálatos élete című könyve decemberi nagykanizsai bemutatóján. Mint az bizonyára most már köztudott: Sass Brunner Erzsébet és lánya, Brunner Erzsébet a dél-zalai városból indult neki a világnak, hogy végül Indiában telepedjen le, ahol megtalálták a lelki békéjüket, és a közélet megbecsült tagjaivá válhattak. A Thúry György Múzeum őrzi festményeiket, életrajzi irataikat, melyek a 600 oldalas könyv illusztrációit adják. 

– Azt gondolom, a magyarság és a magyar–indiai kapcsolatok vonatkozásában Brunner Erzsébet és édesanyja, Sass Brunner Erzsébet személye megkerülhetetlen – szögezte le dr. Lázár Imre. – A Brunnerekkel én – mint Magyarországon annyian – a Bengáli tűz című regényen keresztül ismerkedtem meg. Tudni kell, hogy a „két Böskét” ez a könyv nem éppen pozitív színben láttatja, ami felkeltette az érdeklődésem. Akkoriban még Magyarországon keveset lehetett tudni róluk, aminek az volt az oka, hogy a pártállam nem kedvelte Brunner Erzsébetet mint külföldön élő, gyanús keleti vallásoknak hódoló, Magyarországról eltávozott művészt, aki nem fért bele az ő követelményrendszerükbe. Aztán jött egy fordulat: Indira Gandhi indiai miniszterelnök 1972-ben Brunner-képeket hozott ajándékba Nagykanizsának és a Magyar Nemzeti Galériá­nak. Onnantól kezdve szabad volt Brunner Erzsébetről írni, beszélni, alkotásait kiállításokon bemutatni. Személyesen majd csak 1988-ban ismerkedhettem meg vele, amikor külszolgálatra mentem Indiába, a Delhiben található magyar kulturális intézethez. Fantasztikus, lenyűgöző embert ismerhettem meg a személyében. Nagyon okos és rendkívül tehetséges festőművész volt. Öt éven át tartó külszolgálatom alatt nagyon sokszor, szinte nap mint nap találkoztam Erzsikével, aki rengeteget mesélt nekem. A külszolgálatom után is még sokáig visszajártam Indiába hozzá, s e találkozások során újabb és újabb adalékot tudhattam meg róla. Akkor fogant meg bennem a gondolat, hogy ebből a tartalmas életből könyvet kell írni. Brunner Erzsébet élete ugyanis az egész 20. századot átfogta. A századelőn, 1910-ben született, amikor számos új szellemi mozgalom indult, majd az első világháború, aztán Trianon következett, az akkori értelmiség kiábrándultsága, a hitehagyottság, ami édesanyját Indiába vezette. Ott átélték a függetlenségéért küzdő India harcát, mégpedig egészen belülről, hiszen baráti kapcsolatban álltak Mahatma Gandhival, Dzsaváharlál Nehruval, a független India első miniszterelnökével és e küzdelem többi szereplőjével. Tehát a 2001-ben elhunyt Brunner Erzsébet fantasztikus életútja kiáltott azért, hogy könyv szülessen belőle. 

Dr. Lázár Imre azt mondta: az óriási anyagból lebilincselő élettörténet kerekedett. Ez Brunner Erzsébetről az első olyan könyv, amely tartalmazza – eddig nem publikált adatokkal – a művésznő életének minden részletét. 

– Van aktuális üzenete a kötetnek? 

– Brunner Erzsébet amellett, hogy tehetséges festő volt, és ahogy mondtam, lenyűgöző személyiség, mély spirituális értékekkel is bírt, akárcsak az édesanyja – válaszolta dr. Lázár Imre. – Indiában az ragadta meg mindkettőjüket, hogy az a lelkiség, ami Európában már akkor a technikai civilizáció, a pénz és az érdekek mocsarába fulladt, az ázsiai országban még nagyon is létező dolog volt. Olyan kultúra, erkölcsi-szellemi légkör inspirálta őket ott, amely a spiritua­litást az emberi lét legfontosabb „tartozékai” közé sorolta. Ez a spiritualitás valamikor Európa kultúrájának is része volt, de mára sajnos kiveszett. Azonban a Brunnerek művészete, az alkotásaikból sugárzó spiritualitás ösztönözni képes a magyar embereket arra, hogy teljesebb életet éljenek, hiszen az anyagiasság mellett a spiritualitás is minden emberi élet része kell, hogy legyen. Bármelyik hiányozzék, a lét nem lehet teljes.