Frissen Zalából

2021.12.05. 15:30

Ekler László fotós a természet krónikása

Kicsi a világ, szoktuk mondani. Vagy mégsem? A sokak által ismert építész és természetfotós, Ekler László, bár Zalaegerszegen él, Vargaszegen is vásárolt néhány évtizede egy ingatlant. Az egykor romos, ám szépen felújított házba bármikor visszahúzódhat a város zajától.

Mozsár Eszter

Ekler László építész és természetfotós Fotó: Katona Tibor

A beszélgetés elején jót nevetünk azon a tényen, hogy évekkel ezelőtt, bár én is ott laktam, valahogy mégsem sikerült összefutnunk az alig tizenöt-húsz lelket számláló, Becsvölgyéhez tartozó településrészen, amely már csak azért is fontos, mivel az idei Göcseji Dombérozó rendezvény díjnyertes képét az ott élő Olga néniről készítette.

Ekler László építész és természetfotós Fotó: Katona Tibor

Kis nosztalgiázással folytatjuk, hogy hol és melyik kiállításon találkoztunk. 2018-ban a Móricz Galériában Norvégia és Namíbia csodálatos tájait hozta el nekünk, aztán 2019-ben a Zrínyi-gimnáziumban volt önálló tárlata. Most nyáron, bár csak egy napig, augusztus 20-án a Göcseji Falumúzeumban lépett nyilvánosság elé. Folyamatosan részt vesz a Zalaegerszegi Sajtófotó Pályázaton, jelenleg pedig a Zalaegerszegi Fotóklub tagjaként az Átvészeltük-Átvészeljük című, közelmúltban nyílt kiállításon szerepelnek munkái az Apáczai Művelődési Központban.

A vétyemi ősbükkös Fotók: Ekler László

Közösségi oldalán nyomon követhetjük, éppen merre jár, mi mindent vesz észre, ami mellett a halandó sok esetben elsétál. A karantén számára nem a bezárkózást jelentette, csupán közelebb hozta a témát. Előszeretettel figyeli jánkahegyi házának ablakából a kert tollas lakóit. Így könnyű, mondhatnák, de senki se gondolja, hogy olyan egyszerű az állandóan izgő- mozgó kékcinkéket, a Zala folyóban halászó jégmadarat lencsevégre kapni, vagy az erdő szélén órákon át lesben állva a több száz méterre bőgő szarvasbikákat megfigyelni. Annak, akinek van némi szépérzéke és türelme, no meg a hideg-meleg időben kellően magas tűréshatára, annak talán könnyebb. A természetfotózást tehát leginkább azok választják, akiket naponta elvarázsol ugyanaz a park és erdőrészlet. Mert naponta más-más arcát mutatja a táj, az időjárás. Egy biztos, nincs is annál jobb orvosság, mint amikor izgatottan figyelik a célkeresztben az -áldozatot-. Ekler László csendes, alázatos, nem hivalkodik a díjakkal sem, csupán ha rákérdezek.

Pillangónász

- Büszke vagyok, hogy az Erdő, mező ura című fotómat beválasztották a tavalyi Varázslatos Magyarország kiadványba, a közösség tagjaként folyamatosan töltök fel képeket a weboldalra – mondta a természetfotós. – Jólesik, amikor az emberek elégedetten vagy éppen csodálkozva távoznak, mert megérintette őket mindaz, amit a világból megmutathatok nekik. Gyermekként mindig kíváncsi voltam, nálam jóval idősebb bátyám után koslattam a laborba, aki szenvedélyes fotós volt. Ellestem a technikát, aztán a középiskolában én lettem a krónikás. A Zala partján nőttem fel, ott fürödtünk, játszottunk, eggyé váltam a természettel. Olyan számomra, mint a lélegzet, nincs nélküle élet. Gyerekkoromban olyan füves utcában laktam a város szélén, ahol még lovas kocsi járt. El nem cserélném senkivel azokat az éveket. Pajtás fényképezőgéppel kezdtem, később Zenittel dolgoztam, orosz tükörreflexes gépeket használtam, analóg filmes gépeket, ezeket otthon vitrinben őrzöm. Az asztalfiókban pedig a régi, még elmosódott fekete-fehér fényképeket.

Olga néni – az idei Göcseji Dombérozó díjnyertes képe

- 1999-ben meghalt a feleségem, akkor másfél évig nem tudtam fotózni, majd azután tértem át a digitális fényképezőre. Az utóbbi tíz évben Nikon D750-es gépet használtam, lassan lejár az ideje. A digitális technika egész más, mint a régi. Előnye, hogy azonnal visszanézhetem a képeket, és tudok javítani, és persze nem kell spórolni a filmmel. Ám vigyázni kell, hogy pont emiatt ne essünk túlzásokba, tudjunk szelektálni. Még a számítógépre sem töltök fel mindent.

Leánykökörcsin

- Vannak időszakok, amikor többször magához veszi a fényképezőgépet?

Halászó jégmadár

- Minden évszaknak megvan a szépsége, ám vannak olyan intervallumok, amikor gyakrabban van nálam. Tavasszal a virágzás hív, ősszel a színes lombok, télen a jeges világ. A házam előtti madáretetőt mindennap figyelem, ugyanarról a helyről készítem a fotókat, ám nincs két egyforma felvétel. Ugyanígy a virágoknál. Mindig feltárul egy olyan részlet, amit eddig nem láttam, nem vettem észre. Sokat jártam külföldön, ám mostanában szülőföldem, szűkebb hazám, Zala és Göcsej, valamint az Őrség ad felfedezni való témát. Sőt, vannak helyek, ahova többször visszatérek. Februárban jártam a vétyemi ősbükkösben Tormafölde mellett, most ősszel újra visszatértem oda, hogy lássam a változást. Ha távolabbra tekintek, akkor a Tiszánál a tiszavirágzás és az Északi-középhegység, valamint a Hortobágy csábít.

Erdő, mező ura

Ekler László hangsúlyozza, nem feltétlenül az elismerés hajtja, sokkal inkább az, hogy közvetítsen a természet és az emberek között. Hogy mi, laikusok is meglássuk a teremtett világ szépségét és csodáját. Azt szeretné, ha úgy állnánk meg egy fotó előtt, hogy legszívesebben belebújnánk, belevarázsolódnánk a képbe.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában