A természetesség nagykövete – A német-libanoni Noor Taan alkotott Zalaegerszegen

Noor Taan fiatal, kedves, dekoratív fiatal lány, akinek német-libanoni származása már önmagának egzotikumért kiált. Nem véletlen, hogy a jelenleg – hangsúlyozom, hogy jelenleg, mert ki tudja, hogy holnap már merre veszi útját – Törökországban élő és amúgy New Yorkban öko dizájner diplomát szerzett alkotó szűk egy hetet Zalaegerszegen töltött, s részt vett a D’Clinic rezidensprogram Red Flamingo Projekt Space programján. Itt nemes egyszerűséggel luffa szivacsokból készített ámulatba ejtő fürdőszoba installációt, térharmonizációt.

Már megszoktuk, hogy a rezidensprogram mindig valami újat, különlegeset tartogat számunkra. A kocsibeálló szűk tere azonban most tényleg kitágította megszürkült kis világunkat, s ha nem is Alice Csodaországába, de a pálmafák szegélyezte, napsütötte tengerparti fövenyre mindenképpen elrepített. A képzeletbeli utazást csakraharmonizáló, teljesen ellazító meditatív zene segítette. A művész arra bátorított, hogy megtapintva vizsgáljam, kézbe vegyem az alkalmi lámpákat, vagy éppen beálljak a zuhanyrózsa alá. A műalkotás átvitt értelemben ugyanis éppen ezt akarta sugallni: mártózzunk meg a vizuális élményben, kényeztessük lelkünket, ne csak a nap porát mossuk le bőrünkről. Egyszóval teljes újjászületés kívül-belül.

Még egyszer mondom, nehéz egy progresszív és kortárs művészről úgy beszélni, hogy alig negyedórát ismerkedünk vele, aki azért annyi intimitást feltár előttünk, amennyit a szituáció megenged. Ha Írországban lennénk, Tündérnek neveznék azt, aki a természet nagykövete. Mert Noor Taan ízig-vérig egy ősi erőt, az anyatermészet erejét hozta el a kétszáz, kettévágott és kissé megvasalt luffa szivacsokkal. Van némi varázslat már abban is, hogy az alapanyag, a kígyóuborkára emlékeztető, Ázsiában honos luffatök milyen bájos egyszerűséggel alakul át hétköznapi viseletté, a zalaegerszegi bemutatkozáskor lakberendezési tárggyá, fürdőszobai enteriőrré. Légies, karcsú, natúr színvilág, tényleg teljesen természetes hasznosítás. A fiatal öko dizájner mindig nagyon ügyel arra, hogy a lehető legkevésbé alakítsa át a szivacsot, csupán csak annyira, amennyire a megálmodott, a benne szunnyadó forma megengedi.

- Szüleim formatervezők, tőlük kaptam ezt az örökséget – mutatkozik be a fiatal tehetség. – Nem idegen számomra az utazás, szüleim kilencszer költöztek és alakították át a teret, a lakhelyet. 12 éves koromban Bejrútból Montrealba költöztem, azóta is folyton alkalmazkodom az új helyekhez. Mivel sokszor költöztem, egyáltalán nem kötődöm a földi javakhoz, csak amennyire szükséges. Mindig rácsodálkozom az adott ország szépségeire, kultúrájára. A természet folyamatosan ad, nekünk pedig mindig vissza kell adnunk minden éltető dolgot, amivel táplálni tudjuk ezt a körforgást. Nagyon sokszor szembesültem az éghajlatváltozás miatti nehézségekkel, a környezetszennyezéssel. Próbálok olyan termékeket, alkotásokat létrehozni, amelyek újrahasznosíthatók. Munkáimban hangsúlyt kap az identitás, a nők szerepe, a természetközeli, lelassult élet. Szeretném, ha ezek a művek figyelemfelkeltőek lennének, társadalmi, politikai, környezetvédelmi kérdésekre válaszolnának.

- Mindenben ott látod a természetet?

- Engem bármi lenyűgöz, amit a természet ad. Legyen az egy levél, egy termés vagy egy mag. A zalaegerszegi installáció csak ide készült, Magyarországon csupán Budapesten mutatkoztam be eddig. Látjátok azt a fejdíszt? Annak van még egy spirituális, misztikus üzenete. A mag olyan, mint a harmadik szem. Alszik, aztán egyszer csak felébred, ráébred a számunkra fontos dolgokra. Áprilisban Nepálban, Katmanduban jártam, ott is egy rezidensprogramon vettem részt, luffa szivacsokkal dolgoztam, hordható viseletet készítettem belőlük. Különböző cégek figyeltek fel rám, inspirálódtak tőlem. Mindenhol a környezetbarát formatervezést népszerűsítem. A járvány ideje alatt New Yorkban elvégeztem az ipari formatervezés mesterszakot, így ezzel szeretnék mindenképpen a közeljövőben foglalkozni. Tervezőként azzal szembesültem, nem biztos, hogy a világnak nagyszabású projektekre van szüksége, most inkább a saját utamra koncentrálok. Szeretnék saját termékcsaládot, technikát kifejleszteni a luffa szivacsokkal. Másik nagy szerelem a régi, szőtt szőnyegek újra feldolgozása, a színes motívumok felhasználása. Nagy álmom továbbá, hogy létrehozzak egy virtuális platformot, ahol olyan művészeket és tervezőket gyűjtök össze, akik fenntartható, környezettudatos alkotásokat készítenek.