Frissen Zalából

2021.08.20. 15:30

Pillanatképek a Margófeszt zalai kulturális vakációjáról

Négy napig kutatták a zalaiság titkát. Jövőre is szeretnék. Ebből arra következtetek, hogy szerencsére maradt még nyomozni való.

Arany Horváth Zsuzsa

Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián, azaz a Szűcsinger rájátszás

Igen, a múlt héten Szentgyörgyváron zajlott Margófesztről van szó, amely 10. születésnapját egy kis Zalába költözéssel ünnepelte. Az irodalom és a kortárs szerzők népszerű fiesztájának számító Margó Fesztivál vezetője, Valuska László először Nádas Péter – 1984 óta itt élő – író gombosszegi udvarán érezte, hogy „Zalában lenni kell”, azután a Bezerics borászok adtak végső lendületet az ötletnek: ideinvitálják a közönségüket, egyben a zalaiak számára is unikális élményeket nyújtanak.

Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián, azaz a Szűcsinger rájátszás Fotók: Arany Gábor

E sorok írója három estét tölthetett a Margófeszt szentgyörgyvári rendezvényein, a teljes keresztmetszetre nem vállalkozhat, de azt tanúsíthatja, a beszélgetések valóban ezerrel nyomozták a nagy zalai, egyszerre megtartó és kibocsátó hajlam okait. Csütörtökön a Széchenyi-pince feletti domboldalban ezrek figyelték, hogy például Bödőcs Tibor meg tudja-e válaszolni a Nagy Kérdést: mit jelent zalainak lenni. A humorista, ahogy már sokszor, a fesztiváligazgatónak is elmondta, Nemeshetést, Búcsúszentlászlót, Pacsát, kapálást, disznóölést, gyerekkort, elmenést, aztán hazajövést, figurákat, motívumokat. Mindig hozzátette, az éppen előtte a Szűcsinger formációval fellépő Szálinger Balázs többet tud a történeti szálakról. Ezt a nevezett költőnk Zalai Passió című korai eposza bizonyítja.

Az egyik rendezvényhelyszín a Széchenyi Pince volt, egyben a fesztivál központja is Fotók: Arany Gábor

Bödöcs, Thuróczy, Háy János

Aznap este mi Thuróczy Szabolccsal zártunk, aki Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című második kötetéből készült monodrámát adta elő. A szobafestő lenyűgözően játszott életmonológja sörpadhoz, fűre terített matrachoz szögezte a nézőket, akik az élménytől kissé fejbe ütötten botorkáltak le a dombról a dugig lévő alkalmi parkolóhoz, segítségükre voltak a kis lámpákkal világító önkéntesek.

Thuróczy Szabolcs, mint Oszkár a Meg se kínáltak kocsmaáriában

A jegyzőkönyv számára mondom, aznap lemaradtunk Bereményi Gézáról, a Sántakutya indításáról, ami helyi érdekes emberek meséire építő remek sorozatötlet volt.

Bödőcs Tibor olvas az Addig se iszik című könyvéből

Másnap este a Háy Jánossal folytatott beszélgetésre tudtunk beesni a templomkertbe, a parkolást sokkal rutinosabban megoldva. Így nem hallottuk Halász Ritát, a Mély levegő című, igencsak nagy érdeklődést kiváltó, nagyon-nagyon mai témájú regény szerzőjét, és Ugron Zsolnát se. Törőcsik Franciska színésznőt már csak civilben láttuk sétálni, a „Mészöly 100” című műsorát egyszer majd máshol kell levadászni. A Lázár tesók koncertjéből is csak pár percet sikerült magunkhoz venni. Egyébként, mint kiderült, az egyes elemeket fedésben tervező program azért ügyes megoldás, mert egészséges hiányérzetet hagy, ami a tapasztalatok szerint jót tesz az olvasandó könyveknek. Van benne valami.

Valuska László az otthonosság érzését, fogalmát igyekezett kihúzni Háy Jánosból, aki válaszaiban egész univerzumot képzett meg, csodásan formában levően osztotta meg töprengő és kiérlelt gondolatait az alkonyból éjbe hajló ég alatt. Olyannyira plasztikus volt, hogy folyton megtapsoltuk. Furcsállták is ezt a mi jó szokásunkat (Pesten ilyet nem hallani), a Háy meg is jegyezte, egyre jobbakat fog mondani, ha tapsolunk. Úgy lett.

Járó Zsuzsa a 23 percben

Szombaton a szentgyörgyvári helytörténeti sétát késtük le, ahogy Boldizsár Ildikót is. De tátott szájjal néztük a legendás Máté Gábor vezette osztályban végzett Járó Zsuzsát a kultúrház udvarán, aki Dennis Kelly 23 perc című egyszemélyes darabját hozta el. Kegyetlenül viccesen induló, drámába torkolló sztori. Közben érkeztek az sms-ek, igyekezzünk, kezd megtelni a templomkert, annyian kíváncsiak Nádas Péterre.

Méltán. A világ egyik legjelentősebb írója erős felütéssel kezdett, a katasztrófa szó és fogalom értelmezését a 2010 őszén történt kolontári-devecseri vörösiszap-gátszakadás kapcsán írt szövege felől közelíttette meg velünk. A természet radikális változásáról szólva jelezte, a körtefa, ami idevonzotta Zalába több mint 35 éve, haldoklik, de az udvari ősgyep sincs jó állapotban, és az énekes madarakat sem látni mostanában.

Mi ad otthonosságot? Valuska László és Háy János

A vidékre költözés adta a diskurzus másik témáját, Kisoroszi után Gombosszeg kínált életteret Budapest helyett. Kaszálni tanult, krumplit szedni a többiekkel egy ritmusban és nem sárban, elviselni a szomszéd táskarádióját, egyáltalán: tanulta a falut. Most már azt is tudjuk, kéziratokat rejt a háza alapja... Stabil fundamentum... Szó esett arról is, hogy nemrég on-line olvasási mozgalommal dolgozták fel a Párhuzamos történeteket, fiatal olvasótábort szerezve Nádas Péternek. Aki ott a templomkertben még hosszan-hosszan dedikált.

Nádas Péter olvas, Valuska László mikrofont tart

„Fárasztó és szuper élmény volt egyszerre”

Legjobban a kihagyott vasárnapi közös reggelit sajnáltam, áthidaló megoldásként kértem Valuska Lászlótól összegzést.

- Fárasztó és szuper élmény volt egyszerre. A szentgyörgyvári Margófeszt minden előzetes várakozásunkat felülmúlta, az időjárással is szerencsénk volt. Titokban pont ilyen élhető eseményt szerettünk volna, amin programról programra vándorolnak az emberek, a kezükben a fröccsel vagy a kacsazúzás dödöllével.

- A fővárosi Margó-közösség elfogadta-e a helyszínt fellépőként és fogyasztóként?

- A Margó közönségének szerintem pont erre volt szüksége. A fellépőinkkel a budapesti eseményeinken többször dolgoztunk már, egybehangzóan állították, a Margófeszt Szentgyörgyváron új otthonra talált.

- Hogyan alakult a helyiekkel a kapcsolat?

- Ádovics István polgármester és Dóber Gábor alpolgármester mindenben segítettek, megmutatták, hogy mit jelent egy falut, egy közösséget vezetni.

- Hányan vettek részt?

- Csütörtökön voltak a legtöbben a fesztiválon, ami egy induló esemény életében nyilván a legnehezebb. Az eredetileg tervezett nézőszámokat hoztuk, ami azért fontos, mert hosszú távon is egy kis fesztivált szeretnénk, figyelve arra, hogy Szentgyörgyvárt ne terheljük túl. Ezért éjszakára nem is szerveztünk programokat.

- Mit hallott a fellépőktől, íróktól, színészektől, zenészektől, látogatóktól, hogy élték meg a szentgyörgyvári Margót? Milyen hiányérzeteket sikerült kitölteni?

- A pesti barátaimtól a fellépőkig mindenki azt kérdezte, hogyan találtuk meg Szentgyörgyvárt, vagyis ugyanazt érezték, mint mi az első látogatáskor, hogy a zalai dombság, a 600 éves gesztenyefa, a Széchenyi Pince elvarázsolnak, kiszakítanak a hétköznapi őrületből. A falunak sokféle arca lehet, de most biztos a legszebbet mutatta.

- Tanulságok saját használatra, jövőre ugyanitt vagy másutt (is) ? Terjeszkedési tervek?

- A szervezés és lebonyolítás közben sokat beszéltünk arról, mit kell jövőre máshogy csinálni, min lehet és kell változtatni, hogy még jobban működjön a fesztivál. Mielőtt vasárnap eljöttünk Szentgyörgyvárról, a polgármester mutatott egy fantasztikus épületet, újabb és újabb helyek válnak láthatóvá a faluban, a felfedezés visz minket előre.

- Amikor először találkoztunk a szervezőkkel, meglepődtünk, aztán a testület és az egyesületünk tagjaival is megvitattuk a margósok jelentkezését, 2-3 hónapja pedig kialakult a program, segítettünk, amiben csak tudtunk – mondta Ádovics István polgármester, amikor a tapasztalatokról kérdeztem. – Igyekeztem a lehető legtöbb programot személyesen is követni, hogy lássam, minden rendben van-e, jó beszélgetéseket hallottam. Utólag, értékelve a négy napot, örülök, hogy eddig csak pozitív véleményeket hallottam, az itt élőktől és a vendégektől is. A jövőbeni lehetséges folytatással, esetleg bővítéssel kapcsolatban nyitottak vagyunk.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!