Százkilencven éve született Keszthelyen Goldmark Károly, az első világhírű zeneszerzőnk

Négyéves volt, amikor a sokgyermekes, szegény család a Sopron melletti Németkeresztúrra (ma Deutschkreutz) költözött, és az apa az ottani felekezet kántora lett. A 12 éves fiú a soproni Zeneegyesületben kezdett hegedülni. Féltestvére támogatásával négy évig a Bécsi Konzervatórium növendéke volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt Sopronban és Győrben színházi zenészként működött. 1850-től két évig Budán, majd 7 évig bécsi színházi zenekarokban játszott, kamaradarabokat komponált. Első szerzői hangversenye 1857-ben volt Bécsben, majd Pesten is nagy sikert aratott. Visszatért Bécsbe, és élete végéig ott volt állandó lakhelye. Nemzetközi sikert az 1865-ben bemutatott Sakuntala című nyitánya hozta meg. Legismertebb és legtöbbször játszott műve az 1875-ben, Bécsben bemutatott Sába királynője című opera, amit a következő évben a pesti Nemzeti Színházban is sikerrel adtak elő. Ezt az operát Goldmark életében kilenc nyelven, a világ 30 operaházában mutatták be. Napjainkban műveit jobban ismerik Amerikában, Japánban, vagy Izraelben, mint itthon.

Goldmark zenéje egyik „iskolához” sem köthető, konzervatív, de kísérletezik disszonáns hangzatokkal is. A német és francia romantika, Wagner és Mendelssohn hatottak rá, de nem másolta őket.

Halálának 100. évfordulóján, 2015-ben a Helikon Kastélymúzeumbeli kiállításhoz kapcsolódva a Helikon Kórus közreműködésével dr. Károly Róbert egyetemi tanár, zeneszerző, karnagy tartott előadást Goldmark Károly életéről, zenéjéről. Ő mondta: – Goldmark legnagyobb érdeme, hogy az első magyar operaszerző, aki világsikert aratott, mégpedig a Sába királynőjével. Operáit német nyelvű szövegkönyvekre írta, de műveiben magyar kötődése is felfedezhető, például a Zrínyi címmel írt szimfonikus költemény, néhány darabjának verbunkos dallamai, vagy a Magyar ábránd című zongoradarab. A ’48/49-es magyar szabadságharcban önkéntesnek jelentkezik, apja és testvérei is hívei a szabadságharcnak.