Beszélgetés a Zalába költözött Takáts Eszter énekessel és Juhász Kristóf íróval

A késő estébe hajló rande­vút író-olvasó találkozó előzte meg Zalaegerszegen: Kristóf könyvét, a Boldog halottak napját! címűt mutatták be, a Takáts Eszter dalaival kísért beszélgetést Karáth Anita költő, középiskolai tanár vezette.

Szentkozmadombja majdnem a világ végén van, ahhoz képest, hogy mindkettejük szakmája, hivatása, művészete főváros centrikusságot feltételez. Az énekesnő rendelkezik zalai kötődésekkel, tizenévesen itt képződött zenésszé, több formációban énekelt, tizenéves korában került be itt a Free Time Band együttesbe, és a Canterina kórusba, a pécsi egyetemi évek alatt tagja volt a Pécsi Kamarakórusnak. Első lemeze a Rövidtáv című, másodikat a Gumizsuzsi zenekarral közösen adta ki, 2009-ben jelent meg a Ha egy nő szeret… 2011-ben jelent meg Keményvaj, majd a Karcos üdvözlet. Fellépett a Cseh Tamás-emlékesteken, 2012-ben indult a Nem a jutalomért… koncertsorozata magyarországi templomokban. A Takáts Eszter Beat Band 2013-ban alakult, ekkor jött ki a Hét, Remény, Szeretet című album, 2016 óta működik a Takáts Eszter és Zenekara. 2015-ben jött létre az Első puszi gyerek­előadás, amit Juhász Kristóffal közösen hoztak létre.

Az énekesnő dallamait, előadásmódját hasonlítják Koncz Zsuzsáéhoz és Su­zanne Vegáéhoz, mégsem lehet igazán besorolni művészetét egyik zenei kategóriába sem; ő maga „mezítlábas városi folknak” nevezi, olvashatjuk róla az internetes lexikonban.

– Kamaszkoromban Nemes László festőművész itteni nyári táborába jártam, nagyon megmaradt bennem, arra meg mindig is vágytam, hogy családi házban éljek – mondja Eszter azon a márciusi estén, a kanapéra telepedve, miután szemügyre vettük a faluszéli utcában megbúvó otthont. A falusi lét keretei és az értelmiségi-művészlét attribútumai békésen megférnek némi keleti hangulattal fűszerezve.

– Kristóffal még Pécsett találkoztunk, de csak később dőlt el, hogy ebből már végleges dolog lesz. Tavaly májusban házasodtunk, akkor nyáron a Dombérozón már jelen voltunk, megalakult a Szépjuhászné formáció, amivel főleg Kristóf szövegeire alapozunk. Az összeköltözős próbák során alakult az elszánás, a kozmadombjai polgármester pedig segített házat keresni. Ezt a házat a nagy külső-belső terek miatt vettük meg, mert mindkettőnknek szüksége van a térre, közben lassacskán újítgatjuk.

Tervezik-e benépesíteni?

– Isten útjai kifürkészhetetlenek – mosolyog Kristóf.

„Juhász Kristóf A Boldog halottak napját! című könyvét nemcsak azért érdemes kézbe venni, mert a fekete borítóján egy ollóval kivágható és összeilleszthető kis koporsó is van. Ez a kis fricska sok mindent elárul a könyvről, mégpedig azt, hogy egyszerre merész, játékos és pimasz” – írta a Magyar Nemzet, az író egyik „munkahelye” a 19 novellát tartalmazó könyvről és szerzőjéről. Aki volt már díszletfestősegéd, színpadi ügyelő, vendéglátós, állatistápoló, favágó, és több zenekart is alapított, jelenleg újságíró, előadóművész. A közösségi médiában is nagyon aktívan szolgálja olvasóit, ott ezt tudhatjuk meg róla: „Grafikusként a Dörmögő Dömötörben, íróként a Kincskereső Kisködmönben mutatkozott be, tagja volt Bodó Viktor Szputnyik Társulatának, a K.V. Társulatnak, alapító tagja a Káosz Katonái Társulatnak. Írt musical-, opera- és kórusműlibrettót. Próza- és drámaíróként többször részesült az NKA alkotói támogatásában, az Örkény István drámaírói és a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj díjazottja is volt.

A Magyar Nemzeten kívül publikál az Előretolt Helyőrségben, az Irodalmi Jelenben és az egerszegi szerkesztésű Pannon Tükörben. Első kötete, a Hanggal és jelenléttel – Aki szabadon röpül – beszélgetések Zorkóczy Zenóbiával című riportkönyve a székely színésznő életútjáról számol be.” A beavatási fikció és szakrális fantasy műfajának megteremtőjeként jellemzi magát.

– Milyen itt a hely szel­leme?

– Tegnap, amikor billentyűs barátunknak egy befőttesüvegbe tettem ebből a jó kis sárga agyagból, amivel ő otthon a kemencéjét tapasztja majd, szóval éreztem, jelen van minden, ami volt, ahogy a feltámadással kísérletező magyar paraszti néplélek ethosza is – Kristóf megfontoltan formálja a mondatokat.

– Itt látszik s jól átélhető minden napszak, évszak, időjárási változás. A kert végében rohangálnak az őzek, este csillagokat nézünk, a természet közelsége inspirál bennünket.

– A teremtett világban élünk, nincs köztünk húsz megatonna beton, a közvetlen hatás mély – folytatja a férfi, aki Szentendrén nőtt fel.

– Lakótelepen éltünk, de öt percre volt a Duna, az erdő, csak kicsivel többre a másik véglet, Budapest. Pesten, Egerben, Pécsett pedig kalandos albérletekben éltem.

A zalai életet többféle húzás provokálta, barátok, emlékek, tervek, a korábbi életszakaszokból való kiszakadási vágyak.

– Nem mondták az ismerősök, hogy a magyar falu kihalt, üres, mit keresnek itt?

– Dehogynem, de mi pont tenni szeretnénk, dolgozni, visszaadni valamit a közösségnek. Mindenféle jó dolgot tervezünk a saját önmegvalósításunkon túl – Eszter leszögezi, nem elbújni jöttek, hanem részesei lenni az itteni életnek. – Zalaegerszegen is mozgolódunk, a színház stúdiója segít, ott nagyon-nagyon jól érzem magam. Alakulnak az együttműködés keretei.

Juhász Kristófra íróként is számít a zalai művészeti élet.

– Csodaszarvas témáról és passióról beszélgetünk, de ezek még nagyon képlékeny tervek.

Nem érzik, hogy Budapest hiányozna a munkájukhoz, művészetük kiteljesítéséhez.

– A fővárosi pörgés külső, mi pedig belül is eléggé ­pörgünk, a kettő túl sok, én ott sokszor már nem hallottam a saját hangomat – magyarázza Eszter, hozzátéve, itt is a számítógép és a gitár társaságában alkot. – Pesten is csak kutyát sétáltattam leginkább.

– Mindegy, hogy Zalából vagy Pestről járjuk az országot, de ide sokkal jobb hazajönni. Csend van, hallom a saját világmegváltó gondolataimat.

A sűrű élet új módon valósul meg, most ide jönnek a barátok, alkotótársak.

– Nemcsak nagy nyári vacsorákat tervezünk, de a fesztiválok is lehetőségeket jelentenek számunkra – folytatja Eszter. – Nem az ismertség számít elsősorban, hanem a minőség, nem zajos, inkább akusztikus estekben gondolkodunk, de a képzőművészetben is több lehetőséget látunk. Zala is lehet kulturális központ.

A gyerekeknek szóló műsoraikról is szó esik, amelyeknek Kristóf korábbi bábos kísérletei adták az alapot, majd a dalokkal folytatódott. Az Első puszi című műsor egyöntetű sikereket arat a közönség és szakmai véleményalkotók körében. Készül a folytatás, a dalok már meg is vannak.

– Én nagyon szeretem az abszurdot, Lilike és Lalika kalandjai mögöttes tartalmai a szülőket is megtalálják, azt hiszem – így Kristóf.

– A kapcsolatukban milyen volt az első puszi?

– Tizenöt éve tart. Sok kis villanás volt – néznek egymásra, a felismerés pillanatáról bájosan vitatkoznak. – Lassan alakult ki az a hirtelen nagy villanás – adnak stílusosan abszurd választ.

Eszter mutatja a szobában fejlődő paradicsompalántákat, amik már készülődnek az udvari ágyásokba. Kristóf közben elmondja, ő félrehúzódó, névtelen szerzőként gondol magára, aki szerzetesi kám­zsában rója a sorait.

– Eszter mindig kirángat engem ebből – mondja. Amit ő láthatóan jól visel.

– Azért humorizálok, hogy a magamba fordulást ellensúlyozzam, ebben az örkényi hagyomány folytatója vagyok – teszi hozzá, s ezzel rá is kanyarodunk régi mestereire. Akikkel élő kapcsolatot tart.

Remélem, később még tudunk erről beszélgetni… egy másik kozmadombjai estén.