A Mandák kórus a barlahidai evangélikus gyülekezetnél

A barlahidai templomi kórushangversenyt megelőzően a két karvezető, Kertész Péter és dr. Knetz István mutatták be az énekkart.

Mint az énekkar vezetői mondották, a Mandák kórust 1989 decemberében olyan személyek alapították, akik vagy éppen tanárai, illetve hallgatói voltak a Fóti Evangélikus Kántorképző Intézetnek, vagy valami más természetű kapcsolatban álltak az evangélikus gyülekezettel. (A kórus a nevét a képzésnek helyet adó Mandák-villa után kapta. Az egykori tulajdonos, Mandák Mária – örököst nem hagyva maga után – belmissziós célokra az evangélikus egyháznak ajánlotta fel a villát, amiben hetedik évtizede zajlik az evangélikus kántorok képzése.)

Az összekötő zenei kapcsolat a mai napig megmaradt a tagok között, továbbra is az intézet tanárai, volt vagy egykori hallgatói teszik ki az énekkari tagságot, akiknek döntő többsége egyben amatőr zenész, s az ország szinte teljes területéről akadnak tagjaik. Ennek okán viszonylag ritkán, kéthavonta vannak próbáik, s a fellépéseik sem túl gyakoriak. Ennek megfelelően a harminc­éves jubileumi koncertsorozatuknak is mindössze négy állomása van: Tállya, Pécs és Izmény után érkeztek a zalai kistelepülésre, Barlahidára, ahol a kórusmuzsika által biztosított zenés áhítat után a gyülekezet lelkésze, Zsugyel Kornél prédikált.

Dr. Knetz István a kórus bemutatása során külön kiemelte: a Mandák kórus egyik legfontosabb küldetésének azt tartja, hogy olyan helyekre, apróbb településekre, vagy szórvány gyülekezetek templomaiba is elvigye az egyházzenét, ahova más énekkarok nem nagyon jutnak el.

A barlahidai hét végi program során a zenetörténet különböző korszakainak műveiből válogattak, a reneszánsztól (Lechner, Tallis, Victoria) a barokkon (Johann Sebastian Bach, Schültz) és a romantika korán (Mendelssohn, Silcher, Rheinberger) át egészen a XX. századig (Casals, Deák-Bárdos György, Kodály Zoltán, Szokolay Sándor) bezárólag.