A Skywalker kora nem méltó a Star Wars névre

Palpatine (Ian McDiarmid), a Sith vezér visszatért. Rey (Daisy Ridley) és Kylo (Adam Driver) igyekszik megtalálni, ki-ki a maga motivációja szerint. Eközben az ellenállás szeretne végső csapást mérni az Első rendre.

J. J. Abrams Az ébredő erő című filmjének megvolt a varázsa, noha túlzásba vitte a nosztalgiát, képes volt megidézni a klasszikus hangulatot. Rian Johnson Az utolsó Jedikkel borzasztóan megosztotta a nézőket merész, ám sokszor megalapozatlan ötleteinek köszönhetően, amit a rendezői székbe visszatérő Abrams most próbált kompenzálni. Nem túl sok sikerrel.

Az új trilógiát látva tudatosult bennem egy gondolat. Miszerint attól, hogy feltűnik valahol a Star Wars logó, nem lesz valami automatikusan jó. Sőt, a Skywalker koránál egyedül azt a bizonyos logót látva jött belőlem elő az az utánozhatatlan hangulat, ezt leszámítva egy sima űrbéli kalandfilmet láttam, amiben semmi varázslatos nincs. Abrams kétségbeesetten próbál megfelelni az elvárásoknak, válaszokat keres, de csak maga alatt vágja a fát. Itt egy kikacsintás, ott egy magyarázat, közben teljesen elveszik a tét, semminek nincs súlya, szíve pedig végképp. Az egész trilógia legjobb karakterét, Kylo Rent teljes mértékben háttérbe szorították, morális vívódása alibiszintű és érzelemmentes. Reyt képtelenek vagyunk félteni, mert effektíve túl erős és teljesen egyértelmű, hogy legyőz mindenkit. Poe (Oscar Isaac) és Finn (John Boyega) küzd a tisztességgel, de sok vizet nem zavar. Nem lehet izgulni miattuk, nem lehet velük azonosulni érzelmileg, itt minden „csak úgy” történik, hogy haladjon a cselekmény.

Abrams hiába igyekszik pontot tenni a saga végére, a nagy kapkodásban csak újabb frusztráló kérdéseket hagy megválaszolatlanul. Magasról tesz a logikára, figyelmen kívül hagy kulcsfontosságú dolgokat, nem csak ebben, hanem az előző trilógiákban is. Ellentmondásokba kergeti magát, és légből kapott, megalapozatlan állításokkal próbál koherens egészet alkotni. Ismét segítségül hívja a nosztalgiát, de a tűzoltáshoz már késő. Feltűnnek a félelmetesnek szánt Ren lovagok, régi harcosok, de kvázi semmi funkciójuk. Annyira izzadtságszagúnak, szolgainak hat, hogy már csak unottan leshetjük a vásznat. Pedig a film borzasztóan pörög, látványos, mindig történik valami, de valahogy mindez érdektelen. Pont az a varázs veszett ki belőle, ami a Star Warst az egyik legnagyobb franchise-zá tette.

Szomorú, hogy ez a csodás világ átment Abrams és Johnson játszóterébe, akik egymásra licitálva kergetik ellentmondásba a másikat, ezzel teljesen elvéve azt az esszenciális érzést, amit ez a sorozat magáénak tudhat. Nem tudni, mi lesz a következő lépés, de ide radikális változások kellenek. El kell engedni a Skywalkereket így 42 év után. Olyan hatalmas ez az univerzum, belevághatnának valami teljesen újba és akkor talán ez a cím újfent képes lesz világot építeni és régi fényében pompázni. A remény hal meg utoljára, és szükségünk is lesz mondhatni egy „új reményre”, mert ez sajnos nem volt méltó a Star Wars névre.