Huszka Jenő Lili bárónő című operettje a Kvártélyház udvarán

Az idei zalaegerszegi nyári színházi játékok sorában elérkeztünk az augusztusi programhoz: Huszka Jenő Lili bárónő című népszerű operettjét javarészt a Hevesi Sándor Színház színművészei­vel Tompagábor Kornél állította színpadra. A vállalkozás, amellett, hogy a természetesen szerelem körül bonyolódó cselekményt eredeti gegekkel gazdagítja a helyzetkomikum szabályai szerint, arra is nagy súlyt fektet, hogy a közismert dalok magas minőségben szólaljanak meg. Ennek jegyében az előadás nagy nyeresége Foki Veronika, aki a címszerepet alakítja, énekli. Hangja csak tovább érett azóta, hogy már a fővárosban játszik, s a drámai követelményeknek is igényesen tesz eleget. Persze olyan partnerekkel, mint a világklasszis tenorhangú Bot Gábor (ő már Kecskeméten is játszotta Illésházy gróf szerepét) és a szubrettet adó Debrei Zsuzsanna, talán nem is nehéz, bizonyára a próbafolyamat is a profizmus szabályai szerint zajlott.

Huszka Jenő operettjének sztorija a pénzes, de rang nélküli újgazdagok és az elszegényedett főnemesi közeg kapcsolódási pontjain játszódik, de az egerszegi nyári színpadi megvalósítás értelemszerűen nem komolykodja túl ezt a társadalmi konfliktust, hiszen a műfaj törvénye szerint úgyis jó véget érnek a dolgok. A kastélyát eladni kényszerülő gróf kibe másba szeretne bele, mint a festékbizniszből meggazdagodott vevője színészi álmokat dédelgető édes kis fruskájába.

Nem is a játék főszereplői adják a komédia savát-borsát, hanem a mellékalakok. Tompagábor Kornél szerencsés csillagzat alatt született ötlete: a szegény és szerencsétlen, de előnyös házasságra ácsingózó életművész, Frédi megfor­málója Ticz András. A fiatal színész efféle, tobzódóan vicces figurát még nem nagyon játszott Zalaegerszegen, Frédije éppen hogy nem zuhan át a valódi szellemességet a ripacskodástól elválasztó vékony pallón. Felszabadult játékát látva kötelezően ajánlott őt a kőszínházban is felfedezni e szerepkörben.

Nem különben üdítő, ugyanakkor alaposan kidolgozott az elszegényedett grófi család két vénkisasszonya, Agátha és Krisztina. Az Operettszínházban e szerep Lehoczky Zsuzsa jutalomjátéka, itt sikeresen merész elgondolással a fiatal Kovács Virág és Korponay Zsófi játssza. Ének, tánc, jól érthető beszéd, hiteles korosság-porosság vált át férfifogó akcióba, ahol a jelmez is szerencsésen támogatja a színészeket. (A pompásan illúziókeltő jelmezekért Szőke Julianna volt a felelős.) Érdemes felfigyelni a női toa­lettek kimunkáltságára, nem spórolták meg az átöltözést. A látvány és az illúzió másik kulcseleme a díszlet, ezúttal a külső-belső jelenetek ritmusa kézenfekvően stílusos megoldást kínált, Mészáros Tibor készletből válogathatott.

Egy mókás operettben a szerelmesek azonnal egymásba esnek, majd kicsit összekapnak, aztán nagyon kibékülnek, mindvégig nagyokat énekelnek. Hálásabbnak tűnnek a vigasságért felelős figurák. A festékek királya, Malomszegi Ernő bőrébe Hertelendy Attila bújt, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik a műfaj ezen területeit illetően. Lassan meg kell szoknunk, hogy a még nem is olyan rég ifjú hódítókat játszó színész belakja az apaszerepeket. A tiszttartóként Szakály Aurélt látjuk, érzet szerint a figurába most nem raktak annyi pluszt, mint korábbi alakításaiba.

A zalaegerszegi előadás kuriózuma, hogy János kocsist amatőr, de nem akárki, a megyei kórház orvos-igazgatója, dr. Kecskés Gábor kapta. Az orvos színjátszók jótékony rendezvényen való fellépése irányította rá a rivalda fényét.

A kvártélyházi előadásokon mindig élő zenekart hallunk, ők most is Máriás Zsolt vezetésével dolgoznak, az operetthez illő koreográfiát pedig Stefán Gábor igazította lábra.

Huszka Jenő két évig dolgozott a Lili bárónőn, míg végül 1919-ben elkészült. Azért is tartott ennyi ideig, mert állandó szerzőtársa, a librettót író Martos Ferenc (akivel közösen írták a Bob herceget és a Gül babát is) időközben Svájcba költözött, és a librettó a postai forgalom függvényében alakult, ami meglehetősen nehezítette a közös munkát, olvashatjuk a darab történetéről. Végül azonban csak elkészült, tomboló siker lett, és ez a diadalmenet egészen a mai napig tart. A Lili bárónő a magyar színházak állandó repertoárdarabja. Akik a színművet nem ismerik, azoknak is ismerősek a klasszikus operettdallamok, mint az „Egy kis cigaretta, valódi finom” vagy az „Egy férfi képe van a szívem közepén”.

A Kvártélyház augusztus 17-ig játssza a zenés darabot.