Fotók Rédics múltjáról: Egy kötet, mely ajtót nyit a múltra

A Fotók Rédics múltjáról című kiadvány többévnyi kitartó kutatómunka eredménye. A kötetet a közelmúltban mutatta be a szerző a közönségnek.

– Gazdag történelmi múltunk ellenére nem készült túl sok értékes fotó Rédicsen, ami a település méretére is fogható. Azok közül, melyek helytörténeti szempontból érdekesek lehettek volna, számos elveszett, vagy a régi házak új tulajdonosai megváltak tőlük – beszélt a képes kötet összeállításának körülményeiről Farkas Tibor.

– Ennek ellenére vagy éppen ezért úgy gondoltam, szükség van az értékmentésre, összegyűjteni azt, ami még fellelhető, és bemutatni a jelen érdeklődőinek. Még 2007-ben egy falugyűlésen kértem a jelenlévőket, hogy akiknek vannak régi fotói, azokat bocsássák rendelkezésemre, vagyis jó ideje elkezdődött a gyűjtés, közben abbamaradt, aztán néhány éve komolyabban nekiálltam és elkezdtem diktafonnal járni a falut, hogy a képek mellé a hozzájuk, az azokon szereplőkhöz kapcsolódó történeteket is begyűjtsem. Egy idő után aztán híre ment az akciómnak, és többen megkerestek, elhozták a fotókat, de volt olyan család, ahova többször is visszamentem, mert újabb képeket találtak. Előfordult, hogy egy-egy képnél ellentmondásba keveredtek, máshogy emlékeztek a szereplőkre, ezért nem is tudtam felhasználni, hiszen törekedtem rá, hogy a könyvbe bekerülő összes képről kiderítsem, hogy kik láthatók rajta, és hol, illetve mikor készült.

Bár Farkas Tibor nem tartja számon, de mintegy háromezer fotót sikerült összegyűjtenie, és közel ezer került be a kiadványba, mellettük az egyes témákhoz kapcsolódó újságcikkek is. A közel 400 oldalas könyvet számos fejezetre osztotta a szerző, külön rész mutatja be például a kocsmát, a színjátszást, a helyi sport is kapott jó pár oldalt, mellette a vasútról, az iskoláról, a helyi képzőművészetről, a disznó­vágásokról, az utcákról, házakról és számos rendezvényről is láthatók fotók. Bőven kerültek elő sztorik is a múltból a képekhez kapcsolódóan.

– Családi emlékekre, háborús tragédiákra, szerelmekre és pajzánabb történetekre is fény derült, gondolkodom is rajta, hogy érdemes lenne ezekből is összeállítani egy könyvet, hogy fennmaradjanak. Szóba kerültek a beszélgetések során olyan régi emlékek, mint például a falu egyik hídja, amely már nincs meg, vagy a régi kocsma, amiről szintén jó lett volna képet találni, de sokáig nem akadtunk rá senkinél, aztán csak előkerült mindkettőről egy-egy kép. Van persze hiányérzetem, ilyen a régi téglavető, ahol gémeskút is állt egykor, erről nem maradt fenn fotó. Levéltárakból is kerültek elő anyagok, illetve volt olyan fotó, amelyet Balassagyarmatról, oda elszármazott rédicsi idős asszonytól sikerült megszerezni elég körülményes úton.

A fotók idegen szemmel nézve is beszédes kordokumentumok, de igazán a helyiek számára értékesek.

– Úgy gondolom, talán mindenkiben él a vágy, hogy ha ajtót nyithatna és benézhetne a múltba, azt szívesen megtenné. Ez a könyv egy kis szeletet megmutat, kinyit egy ajtót. Emellett remélem, minél többen szeretnék megismerni szülőfalujukat, élőhelyüket, hiszen a jelenünk, de még inkább a jövőnk záloga múltunk ismerete. Kicsit talán meg is késtünk ennek a könyvnek az elkészítésével, húsz-harminc évvel korábban kellett volna, amikor még az idősek a régi fotókról pontos információkat adhattak volna. Bízom benne, hogy néhány évtized múlva akad egy hozzám hasonló megszállott, aki folytatja majd a gyűjtést, és könyvbe rendezi az emlékeket.

Farkas Tibor azt is elmesélte, hogy a történelem iránti érdeklődését konkrét időponthoz köti, mint elmondta: nagyapjához szoros kapcsolat fűzte, akinek több kitüntetése is volt az első világháborúból, ezeket gyakran unokája mellére tűzte, és ő büszkén játszott is velük. A kitüntetések aztán elkallódtak a játék során, de az emlék megmaradt, és párosult a régmúlt iránti vonzalommal. Helytörténeti írásokat is jegyez, bár egy­előre jobbára csak az íróasztalfióknak. Ám prózaíró pályázaton is kipróbálta magát egy családi történettel, illetve a rédicsi iskola történetéről is gyűjtött adatokat, amelyeket talán a jövőben feldolgoz a nagyközönség számára.