A fináléra várva – Marvel-kapitány kritika

Vajon a címszereplő képes-e felnőni a feladathoz és bizonyítani: egyedül is képes megállni a lábán?

Az amnéziában szenvedő Carol Danvers (Brie Larson) a Kree birodalom egyik rendfenntartó egységének tagja, aki különleges képességekkel bír. Legújabb akciójában egy csapat alakváltó Skrullt kell megállítania, de a bevetés rosszul sül el, Carol fogságba esik. Sikerül megszöknie, és a mi bolygónkra kerül, ahol megismerkedik a SHIELD ügynök Nick Furyval (Samuel L. Jackson), akivel közösen veszik fel a harcot az idegen hordával.

A film a 90-es években játszódik, már amikor a földön járunk, az idegen planétán irreleváns az évszám. Sikerült ügyesen ötvözni a sci-fi- és retróelemeket, könnyedén megfér egymás mellett a hologramok és plazmavetők világa, a gyerek­cipőben járó számítástechnika a dübörgő Nirvana stílusával. A történet lassan bontakozik ki, ahogy nyeri vissza az emléke­zetét a főhős, úgy tisztul ki a kép a néző számára is. A sztori nem tartogat eget rengető csavarokat. Könnyen ki lehet következtetni, ki melyik oldalon áll és hova fut ki a végkifejlet, talán egy kivételtől eltekintve. A biztonsági játék a Marvel Kapitány legnagyobb hátránya.

A Kevin Fiege által vezetett stúdió teszi a dolgát tisztességgel. Ezért volt borítékolható, hogy Carol Danvers sztorija nem fogja megváltani a világot. Tudtuk, hogy egy korrekt eredettörténetnek leszünk tanúi, ami hozza azt a Marvel-színvonalat, amiért milliók rajonganak, ugyanakkor húsz film után ez már csak egy legyintésre méltó próbálkozás. Főleg az április 25-én érkező Végjáték fényében. Pedig a potenciál megvolt a nagyobb durranáshoz, a Ryan Fleck–Anna Boden rendezőpáros már bizonyított korábban a Nyomás alatt és a Fél Nelson című műveikkel, de az ott tapasztalt emlékezetes szereplők és erőteljes mesélői véna most nem mutatkozik meg.

Visszatér néhány régi ismerős, akik közül Fury a legemlékezetesebb. A Skrullok vezére, Talos (Ben Mendelsohn) talán a legkiforrottabb figura, aki kapott egy érdekes ívet, ami emlékezetes alakká formálta. A mellékszereplőkre tehát nem lehet panasz, és Brie Larson is remek főhős, a probléma annyi, hogy Marvel Kapitány mint karakter unalmas. A képességei látványosak, de semmi több, a háttere egy közepesen emlékezetes történet, hiányzik belőle a stílus, az autentikusság, így csak beleszürkül a mezőnybe.

Ez mondható el a kész műről is. Szó nincs róla, hogy rossz lenne, látványos, szórakoztató. Egyszeri kikapcsolódásnak jó, de a Marvel mára kinőtte az efféle alibizéseket. Míg például a Doctor Strange-ben ott volt a mágia behozatalának frissessége és egy karizmatikus hős, addig itt egy grandiózus állomás halovány előszelét érezhettük. Kellemes, de hamar elmúlik a hatása.