Egy lenyűgöző szobrász hagyatéka Dunántúli körúton

A művész végakarata volt, hogy hagyatéka a zalaegerszegi múzeumba kerüljön

A klasszikus szépség mestere című tárlat tavaly októberben nyílt meg, a két múzeum együttműködésének gyümölcseként. A szomszéd vár támogató szakmai gesztusa öltött testet abban, hogy épp akkor hívta meg a kollekciót, amikor a Göcseji Múzeum közelgő felújítása miatt épp bontani kellett az állandó kiállítást.

Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) a Zala vármegyei Alsórajkon látta meg a napvilágot, hagyatéka a művész végakarata szerint került a zalaegerszegi múzeum gyűjteményébe, ahol 1976 óta állandó kiállításon tekinthetők meg legértékesebb alkotásai. A veszprémi tárlatra e körből több mint 40 kisplasztika, érme és plakett utazott, köztük olyanok, amelyek általában a raktári polcokon pihennek.

A vizuális élményt tartalmas előadás egészítette ki dr. Kostyál László művészettörténész, a kiállítás kurátora jóvoltából. Összefoglalója rávilágított a kiemelkedően sikeres, ugyanakkor ellentmondásokat sem nélkülöző művészpálya fordulatosságára.

– Kisfaludi Strobl Zsigmond a 20. századi magyar szobrászat egyik legnagyobb, nemzetközileg mindenképpen a legszélesebb körben ismert „celebje” – fogalmazott a művészettörténész. – A görög és a reneszánsz szépségideált felidéző alkotásai ma is lenyűgözik a szemlélőt. Az elmúlt évszázadban szobrászatunk számos, valóban kiemelkedő alkotót sorakoztatott fel, Zala Györgytől, Stróbl Alajostól kezdve Medgyessy Ferencen, Vilt Tiboron keresztül Somogyi Józsefig, Varga Imréig, hogy csak néhányat említsünk a legnagyobbak közül. Kisfaludi Strobl hatvan évnél hosszabb időszakot is felölelő pályája számos szempontból közülük is kiemelkedik. Ismert alkotásainak száma lassan közelíti a kilencszázat, közel tíz százalékuk ma is köztéren áll. 1924-től közel négy évtizeden át volt a Képzőművészeti Főiskola professzora, ahol generációk sora tanulta keze alatt a mintázás fortélyait. A harmincas években Budapest mellett Londonban is műtermet tartott fenn, itt portréjuk elkészítéséért egymásnak adták a kilincset a brit felső tízezer tagjai, élükön a királyi családdal. Az ötvenes években Moszkvában halmozták el a nagyrabecsülés jeleivel, még a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának tagjává is megválasztották. Magas kitüntetéseinek se szeri, se száma, a kevesek egyikeként így kétszer kapta meg a Kossuth-díjat is. Néhány ikonikus alkotása, mint Bernard Shaw, a világhírű ír drámaíró portréja vagy az életnagyságban az egri vár alatti egyik téren álló, háromalakos lovascsata- jelenete szobrászatunk legkiemelkedőbb remekművei közé tartozik. Az aktuális politikai elithez bizonyos mértékig mindig kapcsolódó pályája a múlt századi magyar történelemnek is tükre. Mindettől függetlenül vitathatatlan, hogy briliáns tehetségű, nagy tudású és rendkívül termékeny művész volt. A fiatalkori szecessziós és progresszív kísérletektől eltekintve egész életében a klasszikus, akadémikus stílusirányzatot követte. Vallomása szerint „az igazi művész legnagyobb mestere a nagy természet”. Finom, érzékletes aktjai, elmélyülten jellemábrázoló portréi, ragyogóan komponált, mozgalmas szoborcsoportjai korának legjobbjai közé emelik.

Hamarosan Sárvárra költözik

A veszprémi tárlat lassan a végéhez közeledik. Ezt megelőzően, január 25-én, pénteken azonban még finiszszázs tárlatvezetést tart dr. Kostyál László. A Kisfaludigyűjtemény ezután Sárvárra költözik, ahol február 28-án Kisfaludi Strobl Zsigmond hagyatéka címmel nyílik meg a szobrokból és kisplasztikákból álló kiállítás. A művészettörténész április 4-én a vasi fürdővárosban szintén előadást tart a művészről, a tárlat pedig június 2-ig lesz látogatható a Nádasdy Ferenc Múzeumban.

A tervek szerint Sárvár után még ebben az esztendőben Szekszárd múzeuma is fogadja a tárlatot.