Színházi levél a Diplomácia című előadásról

Mivel a dráma rendezője, egyben az egyik főszerep alakítója, Sztarenki Pál nemrég még a zalaegerszegi színház művészeti vezetőjeként adott erős élményeket a zalaiak számára, mintegy „utána mentünk”, hogy betekintsük új feladataiba.

Az ötvenéves francia író, Cyril Gely darabja a Sztarenki Pált is évek óta foglalkoztató dilemmát helyezi fókuszba: hol van a személyes autonómia és szabadság határa, meddig asszisztálunk a hatalomnak, noha tudjuk, káros. (Emlékezzünk a Köztársaság, a Közellenség és a Caligula helytartója című Sztarenki-rendezésekre.)

A történet 1944. augusztus 25-én talál bennünket, nézőket a Rózsavölgyi félig kávéház, félig színház nézőterén. A dísz­letben íróasztal, mosdótál, a hátsó függönyön hatalmas térkép, Párizst mutatja. A német megszállás alatt álló város német parancsnoka, Dietrich von Choltitz (Sztarenki Pál) Hitler parancsára elpusztítani készül az aláaknázott várost. A beosztottja – miközben elsírja magát, hiszen nem ilyen munkára készült a mérnöki karon – a térképen piros pontokkal jelöli az ördögi terv részleteit. Az Eiffel-torony, a Pont Neuf kivételével az összes híd, a Notre Dame, a Concorde tér, szóval a világ által csodált műemlékek sorsa megpecsételődni látszik, s velük együtt 2 millió emberé. Az Il de France szigeten lévő szállodában Choltitz az utasítást várja telefonon, feleségét és három gyermekét már hazaküldte Baden-Badenba. A metszett arcélű szikár, egyenes tartású férfi asztmás köhögőrohamok közepette mosakszik, öltözik, fegyelmezett katona. Mindennel számot vetett. Ezen a ponton a motivációt még nem érthetjük, értetlenül nézzük az elszántságát. Ami úgy is feszültséget teremt, hogy pontosan ismerjük a végét. A figura erejének érzékeltetéséhez ekképp nem szükséges egyéb magyarázat.

A feszült várakozásba érkezik a fekete kabátos másik férfi. Váratlanul, a semmiből. Titkos ajtón lép be, s rögvest leiskolázza Choltitzot: ha azt se tudja, hogy a szobáján van rejtekajtó, mit akar Párizstól. Raoul Nordling svéd diplomata (Alföldi Róbert) változatos meggyőzési stratégiát vet be, hogy lebeszélje a németet az amúgy is veszett ügyre borzalmas pontként felkerülhető tervéről. Az érvek egyenlőtlenül záporoznak, hol az egyik, hol a másik kerekedik felül, persze a hatalmi helyzet a német katona felé billenti a disputa kimenetelét. Nordling kifogyni látszik érveiből, mígnem, szinte véletlenül kiderül, mi az a zsarolási potenciál, ami fogva tartja a tábornokot. A tekintély porba hull, esendő és kétségbeesett családapa tipródik az íróasztal körül. A svéd ígéri, megmenti a führeri bosszútól a családot, csak ne tegye meg, amire készül. Az előadás legszebb jelenete: az erkélyen ül a köhögési rohamon túl lévő német, a svédet profilból látjuk. Ő mesél Párizsról, az utcaseprésről, a croissant-illatról, a hajnali szélről, a libbenő szoknyás nőkről. Az elképzelt kép vissz­fénye Sztarenki arcát puhítja fel, amint valóban látja maga előtt az öt évvel későbbi város reggeli ébredezését. És elhiszi végre, ezt a gyerekeinek is látni kell. Meggyőződését elveszti, már tudja, Hitler felbomló személyiségű akarnok, már belátja, ez a háború elveszett, már reméli, nem pusztíthatják el a családját, ha Nordling Svájcba menekíti őket. Sztarenki Pál és Alföldi Róbert mértéktartó alázattal dolgozik egymás teljesítménye alá, utóbbi ebbéli gesztusa megejtően emberi jelentésű.

A darab fellelése, a kiállítás módja, szerény eleganciája közös ügy, közös üzenet. Nemcsak azért nem lehet jegyet kapni, mert szűkös a tér.

A darabot Tótfalusi Ágnes fordította, a díszletet, az egyenruhákat Enyvvári Péter, a jelmezeket Böhm Katalin tervezte. A két főhős küzdelmének Varga Ádám, Sütő András és Bárdi Gergő ad keretet.

Utóirat: a háború után Nordling megkapta a francia Becsületrendet, amit átadott Choltitznak. Párizsban, croissant-illatban.