Hétfőtől a zalaegerszegi üzletek kirakataiban elevenedik meg a Göcseji Falumúzeum múltja

A érettségi tablók mintájára, a belvárosi üzletek kirakataiban találkozhatunk ugyanis a falumúzeum 50 évének krónikájával, fényképes tablók jóvoltából. Helyesebben nem kronológiát tesznek elénk, hanem tíz karakteres szempont mentén kapunk mintát a skanzen múltjából. A tablókat Marx Mária etnográfus töltötte meg tartalommal, munkájához a Göcseji Múzeum sok tízezres fotótárából válogathatott.

– A falumúzeum jellegzetes állatai és növényei, a tervezők és az építők, a kivitelezési munkálatok, az épületek eredeti helyszínei, a nagyobb rendezvények s mesterség­bemutatók, az ősi építési technikák egyaránt tablót kaptak. De nem hagytuk ki a falumúzeumban zajlott filmforgatásokat sem, hiszen 1973-ban itt forgatták a Kincskereső kisködmön, majd a Csínom Palkó című játékfilmet is – említ meg néhány témacsokrot Marx Mária. – A fotók mellett minden tablón szerepel egy-egy szövegbuborék, érdekes információkkal. Jelenleg a nyomdai munkálatok zajlanak, hétfőtől pedig már a kirakatokban találkozhatunk a tablókkal.

A szakember in­kább a hőskort, a korai éveket domborította ki, hiszen a mai generációk abból élhettek át kevesebbet.

– Remélem azok is szívesen tekintenek majd ezekre a fekete-fehér fotókra, akik anno részt vettek az építkezésben. Sok minden társadalmi munkában valósult ugyanis meg, diákok, katonák, brigádok kapcsolódtak be a tereprendezésbe, egyéb feladatokba. Biró Friderika, aki később a Szegek világa című könyvében összefoglalta Göcsej 18-20. századi néprajzát, fiatal kutatóként kapcsolódott be a munkába, s talán ekkor érintette meg igazán e térség. A korabeli tervezők, a munka szorgalmazói is megilletik az utókor főhajtását. Szentmihályi Imre múzeumigazgató, aki már régóta dédelgethette ezt a tervet, hiszen nagyon sok általa készített göcseji épületfotó regisztrációs kartonján találtam meg a jegyzetet: kiszemelve a falumúzeum számára. Motorbiciklivel járta a vidéket, s nagy elhivatottsággal dokumentálta, mentette a népi építészet értékeit. Barabás Jenő egyetemi docens is látható, aki szintén részt vett a tudományos terv kidolgozásában. A zalaegerszegi születésű Tóth János építész ugyancsak nagyon sokat tett a komplexumért, az ő tollából jelent meg 1965-ben a Göcsej építészete című gyönyörű, és azóta sem avuló könyv, amit a korabeli megyei tanács megbízásából készített. Szombathelyen volt főépítész, majd az építési minisztériumba került, s ebbéli minőségében tudott nagyot lendíteni a terv sikerén.

Az is kitűnik a tablókból, hogy a falumúzeum eredeti helyszíne a Május 1. liget lett volna. Már az ötvenes évek végén kiszemelték e területet. Mellett szólt a dimbes-dombos környezet, hogy itt található egy 18. századi kálvária, szomszédságában pedig 1959-ig itt állt a nemesnépi harangláb másolata is, amit még 1935-ben emeltek, a Göcseji Hét keretében.

– Ez a terv egy sokkal kisebb méretű skanzent vázolt, ám hamar kiderült, hogy túl szűkös a hely. Emellett mind a harangláb, mind az első épületként idetelepített kávási ház is tűz martaléka lett. Így aztán új helyszín után néztek, amit a Zala holtágában, a Hencz-malom körül találtak meg.

Marx Mária a buborékokba igyekezett különleges adatokat, információkat felvillantani. Például, hogy a csödei házba egy 20 méternél hosszabb gerendát is beépítettek.

– Képzelhető, mekkora fa lehetett az, amiből több mint 20 méteres gerendát tudtak faragni… Némi fogalmat alkothatunk ez alapján a korabeli zalai erdőségek paramétereiről. Ugyancsak érdekesség, hogy némelyik betelepített épület kiváltása nem vásárlással történt, hanem egyszerűen építtettek helyette újat. Így volt ez a budafai haranglábbal is, a falu kapott egy újat a múzeumba kerülő helyett.

A fentieken túl a tablókból egyebek mellett azt is megtudhatjuk, hogy a skanzenbe szállított gerendák közül a legrégebbin 1644-es évszám szerepel (Zrínyi Miklós még fiatalember volt, amikor kivágták), hogy Szentmihályi Imre egy kézimalomban rejtette el az 1956. decemberi nőtüntetésről titokban készített fotók negatívját, s hogy a felsőszenterzsébeti kamra fa­rönk-hombárja embert is bújtatott a II. világháború idején.