Táncfestészet az Éj királynőjével a ZA-KO estjén

Szombaton este Gergye Krisztián táncművész, koreográfus, színész Aukció című performanszát kínálta elénk a Kvártélyház Szabadtéri Színház és a Manna. Amit látunk, az tulajdonképpen a gesztusfestészet (akciófestészet) koreografált változata, amelyben az ecsetet a táncos teste helyettesíti. A gesztusfestészet lényege, hogy az alkotó a benső érzései, indulatai által vezérelt spontán mozdulatokkal fest, a pszichéje vezeti az ecsetet. Az irányzat egyik legnevesebb képviselője az amerikai Jackson Pollock, aki fröcsköléssel, csurgatással alkotta meg vagyont érő munkáit. Fröcskölés és csurgatás nekünk is jut bőven, de közel sem merült ki ennyiben Gergye Krisztián produkciója.

Az ihlető forrás Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámájából az Éjkirálynő monológja. E filozofikus, mélyre tekintő szöveg szólal meg operai feldolgozásban, Bella Máté megzenésítésében. „Sötét és semmi voltak: én valék,/ Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj…” – kezdődik a dal, s a sötét háttér előtt feltűnik talpig fehérben a táncos. Lába alatt több mint 3×3 méteres fehér vászon, ezen születik mindjárt a „festmény”.

Kétoldalt ugyanis festékestégelyek várnak a sorukra, tánc közben ezekbe markol szenvedéllyel az előadó, s a fényes-krémes festék felkerül a mellkasára, a fejére, az arcára. Elsőként a feketéért nyúl, aztán következik a piros, a kék s a többi. Közben táncol, otthagyva teste, talpa, tenyere, tompora, arca, feje búbja lenyomatát a színpadon elhelyezett festővásznon. Teszi ezt avval az egyéni testnyelvvel, ami Gergye Krisztiánt a kortárs táncművészet egyik legkarakteresebb egyéniségévé emeli. Az Éj monológja nem mondhatni könnyed vagy optimista szövegnek, sokkal inkább baljóslatú, apokaliptikus látomás. Ehhez méri mozdulatait is. Dráma ötvöződik iróniával, s ahogy ellepi testét az összemosódó, iszamós festék, úgy alakul át szinte ördögivé a kezdetben angyalnak látszó figura. Véget ér a vers, elpihen a test. Kezdetét veszi valami egészen más. Maga az aukció, aminek tárgya a négy részre bontott „összetáncolt festmény”, s amit leginkább stand-up comedyként írhatunk le. Még szerencse, hogy kapunk időt az ocsúdásra, az áthangolódásra. Végignézzük ugyanis, amint Gergye Krisztián megszabadul festéklucskos kosztümétől, szép komótosan lemosakszik egy dézsában, majd magára erőltet egy öltönyt, amit persze máris összeken a mindenütt jelen lévő festék. Átvedlik becsüssé.

Eddigre már egy másik univerzumban járunk, magunk mögött hagytuk a súlyos, sötét tónusokat, s jókat nevetünk a modoros, erős akcentussal beszélő, ráadásul raccsoló becsüsön, akinek ajkán rendre átverésnek hangzik az árverés. A közönség azonban ezt nem veszi magára, lelkesen licitálunk, módot adva főhősünknek arra, hogy ne csak hadonásszon a húsklopfolójával, hanem le is csapjon vele a licit végén. A finoman szellemes, szórakoztató aukció végén mind a négy festmény – melyek címe: Éj, Mo, No, Lóg – gazdára talált, az utolsót e sorok írója viheti majd haza, száradás után…

A ZA-KO kínálatában egy nappal korábban, pénteken felolvasószínházi est tartotta izgalomban maroknyi közönségét az Art Moziban. Németh Ákos József Attila-díjas drámaíró, műfordító, rendező ugyanis újrafordította Shakespeare Othello című drámáját, egyszersmind új kontextusba is helyezve a benne rejlő konfliktusokat. Az új szöveg mellett a már készülő színi előadásból is megismerhetett dramatikus részleteket a publikum. Vasárnap este igazi jutalomjátékkal búcsúzott közönségétől a VI. ZA-KO. Pataki Éva, Nőkből is megárt… című színházi élet-duettje elevenedett meg Tordai Teri és lánya, Horváth Lili előadásában, zsúfolt ház előtt, nagy sikerrel.