Filmkritika: A katasztrófaművész

Azzal vonult be a filmtörténelembe, hogy elkészítette a sokak által minden idők legrosszabb alkotásának vélt A szobát 2003-ban. Műve közben kultstátuszba emelkedett, mi több James Francót is megihlette, hogy elkészítse saját vízióját eme borzalmas mestermű születéséről.

Tommy (James Franco) egy színésziskolában ismerkedik meg Greggel (Dave Franco), akivel gondolnak egy merészet. Elköltöznek Los Angelesbe, hogy sztárokká váljanak, ám a sorozatos visszautasítások után Tommy úgy dönt, elkészíti a saját filmjét.

Nem ez az első alkalom, hogy Hollywood egy furcsa figurájáról, illetve rossz rendezőjéről forgattak filmet. Tim Burton 1994-ben készítette el a zseniális Ed Woodot, amiben a címszereplő pályáját vette górcső alá. Franco most hasonlóra vetemedett, az eredmény pedig nemkülönben színvonalas. Az elsősorban színészként ismert sztár a rendezést is magára vállalta, ami többek közt azért is bravúr, mert elképesztően precíz munkát végzett.

A katasztrófaművész természetesen akkor a leghatásosabb, ha a néző tisztában van az alapanyaggal, azaz látta A szobát, ismeri Wiseau stílusát és a bevett gegeket. De egy laikusnak is teljes mértékben szórakoztató tud lenni az összkép, aki így más szemszögből ismerheti meg ezt a nem mindennapi történetet. Franco ügyelt rá, hogy hiteles portét fessen, ugyanakkor különálló sztoriként is életképes legyen a film. A cselekmény gerince a forgatásra épül, amibe mi nézők is részletes (és fájdalmas) betekintést nyerünk. Ezenkívül Tommy és Greg kapcsolata áll fókuszban, ahogy a fiatal srác próbálja tolerálni a teljesen elvont és „másik világban” élő barátját. Kiállnak egymásért, ösztönzik a másikat, de közel sem megy minden zökkenőmentesen. A katasztrófaművész remek érzékkel keveri a humort a drámával. Franco tudja, mikor kell komolyabbnak lenni, és mikor jöhetnek a poénok. Ez utóbbi, Wiseau karaktere révén gyakran vált át kínosba, ami a komikum egy olyan fajtája, amit nem mindenki tolerál. Itt mégis működik, pont annyira vicces és röhejes, mint amilyen a való életben volt.

Színészi fronton mindenki remek, számos frappáns cameót látunk, Dave Franco pedig élete legjobb alakítását nyújtja bátyja oldalán. James azonban őt is lepipálja, tűpontossággal formálta meg Wiseau-t. Sajnálatos, hogy az állítólagos zaklatási botránya megfosztotta egy Oscar-jelöléstől, ami járt volna neki.

A katasztrófaművész elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretik a hollywoodi „insider” műveket. Ugyanakkor remek, groteszk tanmese az álmokról, céltudatosságról, hiszen hőse elérte, amit szeretett volna. Neve beíródott a filmtörténelembe, milliók rajonganak érte, s most készült róla egy fantasztikus és hiteles életrajzi alkotás. Ehhez nem kellett mást tennie, csak elkészíteni a világ egyik legrosszabb filmjét. Ezek után mondja valaki, hogy a sorsnak nincs humorérzéke.