Nagykanizsai tüzérek a Donnál

A nagykanizsai Thúry György Múzeum kiadásában hamarosan megjelenő, Nagykanizsai tüzérek a Donnál - A m. kir.3. (majd 9.) honvéd tüzérosztály, illetve tüzérezred története 1928- 1943 című kötet szerzője Molnár András történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára igazgatóhelyettese, aki a második világháború ezen szakasza magyar vonatkozásainak elismert kutatója, nevéhez az elmúlt harminc évben számos, e témában született tanulmány és könyv kötődik.

Portálunkon és a Zalai Hírlap hasábjain korábban találkozhattak már Molnár András tudományos munkásságának gazdag eredményével, monográfiákkal, doni hadinaplók, fotóalbumok közkinccsé tételével. A gyűjtőmunka újabb és újabb lappangó dokumentumokat hozott, olvasóink is segítették a történész kitartó gyűjtőmunkáját, amely megmentette az utókornak egy-egy katona személyes visszaemlékezését, vagy fotóit. Mindezek hozzájárulnak a minél pontosabb kép kirajzolódásához.

Most is ebben reménykedünk, mert noha a kötet mögött ismét alapos kutatómunka áll, a történész azonban szeretné, ha a kanizsaiak és a környékbeliek bekukkantanának a fiókokba, íróasztalokba, szekrényekbe, hátha lelnek a tüzérezredhez kapcsolható személyes emlékeket, amivel kiegészülhetne a 281 fotót is közreadó, ez év végén megjelenő kötet.

- Az Utóvédként a Donnál IV. kötetünk készítése kapcsán újabb naplók, albumok kerültek a látókörünkbe. Úgy terveztem, hogy fotómellékletbe illesztem a kanizsai ezredről fellelt képeket - kezd az előzményekbe Molnár András. - Egy évvel ezelőtt keresett fel a Németországból hazatelepült, a Don-kanyarról könyvet író Vollner Lajos vegyészmérnök közvetítésével a Bécsben élő Paul Krassay, azaz ifjabb Krassay Pál, a nagykanizsai tüzérezred azonos nevű parancsnokának a fia, és elhozta az édesapja fotóalbumát. Az albumot az ezred Dontól visszatérő katonatisztjei állították össze, és felhasználták hozzá a parancsnokuk saját felvételeit is. A leszármazott a levéltárnak a digitalizálásra is engedélyt adott. Nos, ez a 172 fotó jelezte, önálló kötetre lesz szükség a feldolgozáshoz és közreadáshoz.

Miután Molnár András 2023 novemberében Keszthelyen konferencia-előadást tartott a keleti hadszíntérre 75 tiszttel és 950 főnyi legénységgel elvonuló, onnan pedig több mint 80 százalékos veszteséggel hazatérő kanizsai tüzérezredről, partnerekre talált a nagykanizsai muzeológusokban és városvezetőkben, akik a kiadást támogatják. A tüzérezrednek történelmi jelentősége a hathatós helytállás, a védőállások végsőkig tartása. Tűzerejük tette lehetővé a voronyezsi visszavonulást, igaz, hogy később el kellett hagyniuk a lövegeiket, kézifegyverekkel folytatták a hazautat, méghozzá Krassay Pálnak köszönhetően nem szétszéledve. Ő még betegen is ragaszkodott az emberei hazajuttatásához, sikerült is a magyar határig együtt maradniuk. A készülő kötet függeléke szól részletesen a parancsnokok életrajzáról, katonai pályafutásáról. Például Akay Lászlóéról, akinek nem más az unokája, mint Schmittné Makray Katalin. A tornászbajnok, köztársaságielnök-feleség is készségesen segített a zalai történésznek.

-Ha részleteiben is tisztában szeretnénk lenni a nagykanizsai tüzérezred történetével, vissza kell nyúlnunk a korábbi kutatási eredményeinkhez, amikhez újabban feltárt dokumentumokat társítunk - ad magyarázatot a könyv kiteljesedéséhez Molnár András. - Kanizsán, noha katonaváros volt, 1928 előtt nem állomásozott tüzéralakulat, akkor viszont a szombathelyi harmadik hadtest egyik tüzér osztályát telepítették oda, melyet mozgósítás idején ezreddé fejlesztettek.

A kötet kéziratának első harmada az 1928-1941 közti időszakot tárgyalja. Az alakulatot a visszacsatolt területekre (Kárpátalja, Észak-Erdély, Muraköz) is elvezényelték 1938-tól. A hangsúlyt azonban a doni jelenlétükre helyezi a könyv, és a fényképek túlnyomó többsége is ezt az időszakot ábrázolja. A történész azonban számítana további lappangó forrásokra is, amelyek a nagykanizsai tüzéreknél szolgáló katonák életének bemutatását tennék teljessé. Laktanyai élet békeidőben, a város közéletében betöltött szerep, bálokon való részvétel dokumentumai őrződhettek meg magánkézben. A művészi faliképekkel díszített tüzérlaktanya a harmincas évek elején épült Medgyaszay István tervei alapján, ma is nevezetes épületegyüttese Nagykanizsának, néhány éve ipari parkot alakítottak ki benne. Az épülettel kapcsolatos 1945 előtti dokumentumokat is szívesen fogadná a levéltáros-történész. Árulkodóak lehetnek a lovas jelenetek, hiszen a tüzérség részt vett a városi lovas versenysportokban, vagy a novemberi Hubertusz-ünnep alkalmával rendezett falkavadászat, valamint a decemberi Borbála-bál.

A nagykanizsai tüzérezred történetéről esetlegesen előkerülő szöveges dokumentumokat vagy fotókat nemcsak a zalaegerszegi szerző, hanem a nagykanizsai múzeum munkatársai is szívesen lemásolnák, hogy bekerülhessenek a tervezett kötetbe.