Ligetfalva öreg vadkörtefájától a körárokig

Ligetfalva határa is őrzi ennek nyomait, hiszen ma is létezik a Templomhely dűlő, melynek leírása szerint valamikor itt egy templom állhatott, s az Örvényes szőlőhegy dűlő, ahol az írás szerint pálosrendi szerzetesek lakhattak. 

De létezik itt egy Gesztenyési-dűlő is, ahol 2017-ben felfedezték a neolitikus körárkot, amely a Krisztus előtti ötödik évezredben volt az ősemberek szakrális építménye.

Ligetfalva polgármestere, Barcza Zoltán mindezekről szeretett volna hírt adni, mégpedig úgy, hogy elődjét, a 82 éves Perge Jánosné, Margit nénit is meghívta Szombathelyről a találkozóra, aki a rendszerváltás után 16 évig volt a falu első embere. 

Így alakult riportunk a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunkban.

Találkozónk reggelén nagyon fontos levelet kaptunk P. Barna Judit régész muzeológustól, aki csapatával már kutatta a körárkot, s a többi között a következőket írta: 

„Ligetfalván nyáron várható előrelépés, amikor is egy kísérleti régészeti program keretében, önkéntesek segítségével a neolitikus körárok kitűzésének, alapításának lehetséges módját fogjuk rekonstruálni. 

A kísérleti programot augusztus végére tervezzük. Barcza Zoltán, Ligetfalva polgármestere nagyon segítőkész, mindenben támogat bennünket, például megszerezte számunkra a terület tulajdonosának, Ferkócza Jánosnak az engedélyét is a terület használatához. 

A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNM KK) Nemzeti Régészeti Intézete támogatásával zajló programunk terveiben szerepel egy tervásatás is, melynek keretében a hármas körárokrendszer mindhárom árkát szeretnénk átvágni, hogy pontos képet kapjunk a szerkezetéről. 

A ligetfalvi körárok egyik sajátossága a rendkívül szabályos, hármas elrendezése. 

A körárok pontos korát egyelőre nem ismerjük, mivel ásatás még nem történt a területén, csak a felszínen, terepbejárás során gyűjtött leletanyag, illetve a geofizikai felmérésből ismert alaprajz jellemzői alapján keltezhetjük a késő neolitikumra (Kr.e. 5. évezred első felére) a körárkot, amely külső körének átmérője mintegy négyszáz méteres, s ezen belül helyezkedik el a másik két kör kapukkal, hidakkal” – írta P. Barna Judit.

– Hogy mik nincsenek a kis falum határában – csodálkozik el a hírre Perge Jánosné a levél kapcsán. – Én nem itt születtem, 1988-ban vettünk házat Ligetfalván, s Dunaújvárosból költöztünk ide. Aztán megszerettem a szomszédokat, a gyönyörű falut. 

Megtudtam, hogy 1950-ben, amikor a község az új nevét kapta, Lakos János falunkbéli ajánlotta a lakosoknak ezt a nevet. Olyan szép, ligetes a falunk, legyen Ligetfalva. A név nagyon tetszett a helybélieknek, s így lett Zalanémetfaluból Ligetfalva – emlékezik vissza Margit néni.

A falu első írásos emléke „Laak” formában szerepelt, 1395-ben. Ezt követően a település Németfalu és Lak formában fordult elő a forrásokban. 

A Ligetfalva-Örvényesi hegy név alatt nyilvántartott régészeti lelőhely az egykori örményesi pálos kolostor volt, amelyet Kanizsay Miklós alapított 1390-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére. 

A középkorban német telepesek éltek itt, amelyre a község eredeti elnevezése utal. A török időkben a kolostorral együtt elpusztult a falu, és az 1700-as évek elejéig lakatlan volt. 

1754-ben Kehida filiája volt, 153 lakossal, s a tüskevári pálosok birtokaként élte mindennapjait. Az 1800-as években a kapornaki apátság újra helyreállt, és ismét az apátság javai közé került a falu egészen 1833-ig. 

1882-től Zalanémetfalu néven szerepelt az 1950-es évek közepéig a közigazgatásban, amikor is a neve Ligetfalvára változott. Az 1945-ös földosztáskor a községben kiosztható föld nem volt, a 33 igénylő Almásháza és Zalacsány határában kapott földet. 

A háborút követően a település tanácsa Almásházával közösen Ligetfalván működött, 1969-ben került Zalacsányba.

– Legfontosabb tettünk az imaterem létesítése volt 2001-ben, amikor az 1920 óta álló haranglábhoz ezt hozzáépítettük – emlékezik vissza Margit néni. –Aztán megjelentek a faluban a külföldiek, németek osztrákok, akik sorra vették az ingatlanokat.

– A házak árát akkoriban annyira felverték, hogy magyar fiatalok ezeket nem is érték fel. 
A kilencvenes évekig egy-egy ilyen ház jó, ha ötszázezer forintot ért.

Itt a közelünkben egy keszthelyi pár szeretett volna egy házat megvenni, de nem tudták, mert jött egy német és kétmilliót adott érte. Aztán ők is megöregedtek, többen el is hagyták a telket, mert a gyermekeiknek már nem kellett. 

Velünk szemben is egy nagyon szép ház áll, de már nem látni belőle semmit, csak az utcafronti kerítését, mert áthatolhatatlan sűrűséggel nőtte be a növényzet – mutatja Harth Istvánné a faluban, majd megszólítjuk az egyik legutóbb ide költözött magyar lakót, Radics Attilát, aki Hódmezővásárhelyről talált otthonra Ligetfalván:

– Az volt a fontos, hogy kellően nagy telekhez jussunk. Az alföldi városok környékén elfoglalják már a zártkerteket is a kiköltözők, nincs elég hely, s rengeteg az autó. Ilyen csendes, nagy helyet kerestünk, mint ez is, ami mintegy nyolcezer négyzetméter. 

Fémlemezekkel foglalkozok, s ezt itt is tehetem, a megélhetésünk megvan – mondja.

- Hivatalosan 78 állandó lakosunk van, ebből külföldi úgy 20 fő. Vannak elhagyott portáink, amikkel nem tudunk mit kezdeni, mert a felszólításainkat át sem veszik a tulajdonosaik. 

Persze a külföldiek nem csak felújítanak portákat, építkeznek is – mutat egy nagy, még kívül bepucolatlan jókora házat Zoltán. 

Elmondja, hogy tavaly fejezték be a falu szennyvízhálózatának építését. Olyan, helyi szennyvízmű épült, amely összegyűjti, ülepíti a zaccot, amelyet évenként egyszer kell csak szippantani, s erre a közeljövőben kerül sor először. 

Megtudjuk, hogy nemrég fejezték be közösségi kemence építését. Most a kultúrházat festik, de több kertigépet is beszereztek pályázat segítségével, s egy falubuszt is.

- Ezzel hoztam el Szombathelyről Margit nénit – említi Harth Tamás. – Ebédet hordanom nem kell, volt ugyan egy jelentkező, de miután megtudta, hogy nyolcszáz forint egy ebéd, már nem kérte. 

Minden reggel egy kisgyermeket viszek Zalacsányig az iskolába, ahonnét Zalaapáti kisbusza viszi tovább, mert az iskola ott van. Aztán megyek gyógyszerért, illetve bevásárolni is, mert a bolt nem él meg a faluban – sorolja feladatait Tamás.

- Most Szombathelyen élek a fiammal. Nem engedett tovább egyedül itt lennem Ligetfalván. Elmúltak az itteni szép évek. Négy ciklusig voltam polgármester, mindig volt a választáskor kihívóm, de engem választott meg a falu – említi Margit néni.

- A körárkon túli újdonságunk, hogy éppen ma reggel neveztem be a vadkörtefánkat az év fája versenyre, mert az is van úgy négyszáz éves. Az elágazásnál a törzse körmérete 339 centiméter, a magassága 25 méter. Padokat készítettünk alá, mert jó megpihenni alatta a kultúrház mellett - mondja Zoltán, akivel bejárjuk a tájat. 

A falu fölé magasodó két dombról olyan panoráma tárul elénk, amilyennel a legszebb álmaiban találkozik az ember. 

Megnézzük a körárok helyét is, amelyen ma árpát ringat a szél, s a nagy tábla körül erdők húzódnak, jól kivehetők a szomszédos Tilaj hegyi pincéi is.

-Van egy olyan elképzelésünk, hogy a környező körárkokat – Bezeréd, Gétye -tanösvénnyel kötjük össze, hogy a mai ember is járhasson ezen a szép tájon, ahol már az ősember is megtelepedett – köszön el Zoltán.