Elment a Zalai Óriás - Búcsú Tóth-Tanner Balázstól

Gyakran írtunk róla, hiszen a munkatársaimmal együtt mindig örömmel adtunk hírt tevékenységéről. Balázs volt a fák doktora, az az elhivatott szakember, aki az ország legerdősültebb megyéjében a lakott területeken található fák ápolását vállalta fel. Azokét a fákét, amelyek koronájában az öregedés miatt a betegség jelei ütötték fel a fejüket, amelyek sérüléseket szenvedtek el, mert megcibálták őket az egyre gyakrabban jelentkező szélsőséges időjárás elemei, vagy amelyek „túlnőtték” magukat, s fogyni kezdett körülöttük az élettér. Ezeknek a fáknak néhány évtizede még a kivágás, az elpusztítás lett volna a sorsuk. Balázs azonban szemléletváltozást hozott ezen a területen. Sikeresen ültette el a fejünkben azt a gondolatot, hogy a fa élőlény, része a természetnek, a biológiai körforgásnak, az életünknek. Az életünk nélkülözhetetlen része, ezért, ha lehetőségünk van rá, mentsük meg minden egyedét. Tette mindezt érzelmi megközelítéssel, de szakmai alapon, szinte tudományos módon alátámasztva. Ahol pedig ő is úgy látta, hogy nincs lehetőség egy veszélyes fa megmentésére, ott ugyancsak professzionális módon, a maximális biztonsági előírások szem előtt tartásával végezte el a kivágást.

Erdész végzettségű faápoló volt, de valóban sokkal több annál. Szakmai találkozókat szervezett, tanította hivatását, átadta tudását, talán azért is, mert tudta, hogy úttörő tevékenységet végez. Azt, hogy utat kell mutatnia másoknak abban, mit értsünk a XXI. században a fenntartható környezetért felelős gondolkodáson, ugyanakkor hogyan kell a balesetveszélyes helyzetek elhárítása érdekében cselekednünk. Alpintechnikai tudását, módszereit nemcsak a fák gondozása érdekében hasznosította, épületek karbantartásánál, magasból mentések esetén éppúgy fordulhattak hozzá. Talán ezért is lett a speciális mentők csapatának egyik megkerülhetetlen tagja.

Tudását versenyeken is bizonyította. Háromszoros magyar faápoló bajnok, akinek nevét nemzetközi szinten is jegyzik. Versenyek szervezőjeként pedig ugyanarról az önzetlenségéről adott számot, mint a faápoló konferenciák rendezésével: lehetőséget biztosítani a fiatalabb generációk tagjainak, hogy a nyomába léphessenek, hogy átvegyék tőle a stafétát, ha eljön annak az ideje. Az az ember volt, akiről azt gondolnánk, soha senki és semmi nem árthat neki, mert erősebb minden másnál. Az alattomos betegség azonban őt is kikezdte, amit szintén méltósággal, pozitív szemléletmóddal viselt, szinte az utolsó pillanatig bízva abban, hogy ezt a harcot is megnyeri.      

Óriás volt, s nemcsak a szálfaegyenes, magasba törő termete miatt. Pozitív életszemlélete, barátsága, segítőkészsége is azzá tette. A Zalai Óriás, akitől szombaton egy méltóságteljes megemlékezés során búcsúztak családtagjai, barátai, munkatársai, tisztelői.