A 100. magyar város Zalaszentgrót

A Zalai Hírlap 1984. október 13-ai számában képes tudósítással köszöntötte a megye legfiatalabb városát. Most ebből a beszámolóból idézünk: „Az 1. számú általános iskola előtt karszalagos, egyensapkás úttörők vigyázzák társaik biztonságos áthaladását az úttesten. A 17 osztályteremben ötszáz gyerek kezdte el a tanulást. – A bővítés óta zavartalan a munkánk, viszont a tornaterem nagyon hiányzik - mondja Tarsoly Géza igazgató, majd körbekalauzol az épületben. Az ajtók mögül tanárok magyarázó szava, felelő diákok hangja hallatszik. Az udvaron a 6. a. tart tornaórát, a volt pedelluslakásból kialakított gyakorlati műhelyben a tolómérce használatával ismerkednek a hetedikesek. – Újdonsült város vagyunk, az összes kommunális gondokkal. Bár nekünk a tornaterem fáj, de szerintem is vannak még fontosabb megvalósításra váró gondok. (…) A tűzoltószertár udvarán serény munka folyik. – Kinőttük a régi helyünket, s korszerűsödött a technikai felszerelésünk is. Ezért jórészt társadalmi munkában három kocsibeállású új garázst építünk – mondja Marton József, az önkéntesek parancsnoka. A társadalmi munka becsült értéke félmillió forint. (…)  Szentgrót 3 óvodájába 400 apróság jár. A Lenin útiban a vezető óvónő, Kozák Andrásné munkatársaival ebéd után az ebédről tanácskozik, a következő heti étrendet állítják össze. Azt sorolja, ami hiányzik: ivólé – a gyerekek leves helyett szeretik – és sárgabarack jam. Más minden adott az egészséges étrendhez. Jó a kapcsolatuk a hűtőházzal, őstermelőktől vásárolnak friss gyümölcsöt, tojást. Itt főznek a csáfordi óvoda 34 apróságának is. Négy csoporthoz csak 7 óvónő van a Lenin útiba. (…) Nyolc órára szinte kihalnak az utcák. Az ablakok mögött kékes fény villódzik. Az Onedin család megy a tv-ben. Tíz órára elcsendesedik a város. Jó éjszakát zalaszentgrótiak!” 

És boldog 40. születésnapot zalaszentgrótiak!