Tárik Meszár és Somkuti Bálint Zalaegerszegen

A palesztin-izraeli ellentét nem új keletű, mondhatni több ezer éves problémát jelentenek az ott élő népcsoportok, nemzetek függetlenségi törekvései. Elég csak a hagyományokra gondolni: a zsidók és a muszlimok egyetértenek abban, hogy Észak-Arábia lakóinak ősatyja Izmael, Ábrahám fia. Ha csak kétszáz évet megyünk vissza az időben, akkor jelentős fordulópont volt a 19. század utolsó fele, amikor a zsidók Európából későbbi államuk területére vándoroltak. Az elvándorlás még inkább tömegessé vált az I. világháború után, illetve a fasizmus miatt, miközben a Közel-Keletről az arab országokban élő zsidók is menekültek. A több száz éve ott élő palesztinok természetesen nem nézték jó szemmel a bevándorolt társadalom térfoglalását, állammá válását. Az első komolyabb konfliktus 1936-ban volt, amikor az arabok fellázadtak a brit fennhatóság ellen.

- A lényeg, hogy a palesztinok kiszorultak az arabok lakta területekről. Nehéz kérdés, hogy ez mennyire jogos vagy sem. 1947 és 1949 között felajánlották a palesztinoknak, hogy maradhatnak saját területeiken, ha izraeli állampolgárok lesznek és elismerik Izrael Államot. Mintegy 750 ezer arab azonban ezt nem fogadta el, ám tudni kell, hogy a 150 ezer Izraelben maradó palesztinból mára kétmillió izraeli arab lett. A jelenlegi konfliktus október 7-én kezdődött, amit nem a palesztin hadsereg vagy a kormányerők indítottak, hanem a Hamász terrorszervezet. Nem csak Izraelt, de a teljes nyugati világot sokként érte a terrorszervezet offenzívájának volumene és soha nem látott brutalitása. Számos kritika éri egyben Izraelt is a sok vétlen civil áldozat miatt. Mivel a terroristák ez utóbbiak közé ágyazták be magukat, sajnálatos módon nehéz őket veszteség nélkül likvidálni. A háború szele, hatása Európát is elérte, az összes nagyvárosban háborúellenes vagy felerősödő antiszemita tüntetések zajlanak, néhol százezres tömeggel. Az itt élő muszlim bevándorlók tiltakozása jól mutatja a felszínre tört, a sajátunktól teljesen eltérő kultúrát. Egy részük láthatón nem illeszkedik be, és nem képviselik az európai értékeket. Nem a békés tüntetésekkel, hanem a szélsőséges megnyilvánulásokkal van baj – tette hozzá Tárik Meszár. - Európa nem engedheti meg magának, hogy a közel-keleti konfliktusok elterjedjenek nálunk is. Kiemelném az ankarai, kimondottan erőszakos és Izrael-ellenes tüntetéseket. Az iszlamista török politikus, Erdogan elnök nem tud mérsékelt maradni, mert a tüntetések mögé beállt az ellenzék, s szavazatokat ő sem akar veszteni. Magyarországon ilyen tüntetésekre nem kell számítani.

- Ezek a tüntetések beleszólhatnak a nemzetek saját politikájába, illetve tovább gyűrűzhetnek?

- Írországon kívül mindenki Izrael barát retorikát folytat, - habár az elmúlt hetekben felerősödtek a kétállami megoldást és tűzszünet elérését sürgető hangok –, de remélhetőleg ezek a megmozdulások nem befolyásolják az országok belpolitikáját. A muszlim csoportok egyelőre nem olyan nagyok. A 80 milliós Németországban élő 3 millió török származásúak közül kevesen mentek utcára. Ugyan 2015 óta a németek több mint 3 millió, többségében az arab világból érkező embert fogadtak be, azonban jelenlétük még nem érte el a kritikus tömeg szintjét. Véleményem szerint egyelőre még nem lesz tömeges elvándorlás Gázából, illetve a közeli arab országokból. Gáza most elszigetelt terület, el van zárva Izrael és Egyiptom felé, egy nagy „börtön” tulajdonképpen. Döbbenet, hogy Egyiptom be sem engedi a menekülteket. Európába inkább főként olyan zsidók érkeztek, akik félnek a rakétatámadásoktól, és egyes becslések szerint 300 ezren kényszerültek lakóhelyük elhagyására. Valószínűleg azért lesznek olyan migránscsoportok Európában, akik palesztinoknak adják ki magukat. Most novemberben is sok olyan török állampolgár érkezett Európába, akik még a februári földrengésre hivatkoztak. S hogy a jelenlegi izraeli háború mit befolyásolhat? Természetes, hogy a térség turizmusa most teljesen leállt és megbomlott a kereskedelmi-gazdasági egyensúly. Több száz ezer zsidó turistáról kell lemondani a szomszédos országoknak, több száz millió dollártól estek el. Ez a háború sem a környező arab országoknak, sem Európának nem jött jól. Nekünk épp elég az orosz-ukrán háború, valamint elég komoly a szerb-koszovói viszály is. Hosszú távon főleg

világgazdasági hatása lesz az izraeli háborúnak. Akkor lehet világháború, ha kiszélesedik a konfliktus. Iránnak és a Hezbollah-nak (libanoni, síita politikai és félkatonai szervezet) még kérdéses a szerepe. Katar, Törökország és Egyiptom mediátor szerepet vállalt fel. Az arab országok elítélik Izraelt, miközben egyáltalán nem akarnak háborút, elég furcsa ez a kommunikáció.

A gazdasági és migrációs kérdések mellett természetesen felvetődik a hadsereg, a katonaság szerepe, a határvédelem kérdése. Erről Dr. Somkuti Bálintot kérdeztük.

- Az izraeli hadsereg a világ egyik legmodernebb hadserege komoly technológiai háttérrel és kiképzéssel, tapasztalattal – kezdte a szakértő. - A 3-6 hónapos katonai konfliktus kimenetele nem kérdéses, a hatása annál inkább. Nem látjuk, hogy milyen hatással lesz a Közel-Kelet egészére, illetve merre indul a menekülthullám. Több millió emberről beszélünk. Igazi hosszú távú megoldás egy békekötés lenne, ám erre kevés esélyt látok, egy terrorszervezet és egy állam hadserege áll egymással szemben. Kérdés, hogy mennyi civil áldozat árán ér véget a háború. Irán és a Hezbollah eddig visszafogottan viselkedett, remélem így marad a továbbiakban is. Többet veszíthetnek, ha beavatkoznak. Az igazi megoldás az lenne, ha megszületne az a fajta átfogó rendezés, amit az Ábrahám-megállapodások már felvázoltak (kétoldalú megállapodások Izrael és az arab országok között a kapcsolatok normalizálására. Az elsők Izrael, az Egyesület Arab Emírségek és Bahrein között 2020. szeptember 15-től hatályosak. *szerk.). Reméljük, hogy Irán és a Hezbollah visszafogottsága megmarad.

Somkuti Bálint hozzátette, az izraeli hadseregnek komoly támogatója az USA, s már most olyan méretű légihíd üzemel, ami összemérhető a jom kippuri háborúval, amit Izrael vívott 1973-ban az arab államok Egyiptom és Szíria vezette koalíciója ellen. Az európai katonai erőfeszítésekről a szakember így nyilatkozott:

- Az az Európa, amely a határait nem tudja megvédeni, az ne avatkozzon bele katonailag a több ezer kilométerre folyó háborúba. Ez az erőfeszítés inkább megmosolyogtató. Jelenleg is a Földközi-tenger keleti medencéjében van egy francia hadihajó kötelék, de ennek nincs komoly ütőereje, inkább gesztusnak mondható. Az európai uniónak arra kell felkészülni, hogy elindulhat a háború elől menekülőkből álló több milliós migrációs hullám. Már most azt a megoldást kellene keresni, hogy ne Európába, hanem a közeli államokba induljanak. Valószínű célpont lehet Egyiptom, Libanon, Jordánia, ott helyben kellene a menekültek kérdését megoldani, ezeket az államokat célszerű támogatni, hogy befogadó képesek legyenek. A migrációs problémákkal kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy az európai társadalmak elfelejtették, hogy mit jelent más kultúrájú embereket integrálni. Ha hozzánk jönnek idegenek, akkor el kell nekik magyarázni, hogy ez a világ itt hogyan működik, és ha szükséges, erővel kell megértetni velük, hogy itt más szabályok vannak: nincs becsületgyilkosság, nincs kötelező burka-viselet. Amíg az európai vezetők nem tesznek ezért, addig folyamatosan kockáztatják az európai emberek biztonságát és az unió jövőjét.