Halottainkra emlékezünk

„A katolikus egyház tanításai szerint mindenki szent, aki üdvözült, vagyis úgy élt, hogy az az isteni törvényeknek megfelelt. Mindenszentek napján azokat a szenteket is megünnepli az egyház, akiket nem avattak szentté, akikről a kalendárium nem emlékezik meg név szerint. A következő nap a halottaké, ilyenkor mindenki felidézi eltávozott hozzátartozót, ismerőseit. Annak, hogy november 1-jén és nem halottak napján gyújtunk gyertyát, egyszerű oka van: az ünnepnap előestéje, akárcsak karácsonykor vagy húsvétkor, hozzátartozik magához az ünnepnaphoz.” – válaszolt a Zalai Hírlap kérdésére a 2006. október 27-ei lapszámban Marx Mária, a Göcseji Múzeum néprajzos-muzeológusa. „- A Halloween kelta, illetve angolszász eredetű hagyomány, a boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek Magyarországon inkább Luca-naphoz (december 13.) kötődnek.”

Bán Zsuzsa írónőnek a Zalai Hírlapban 1994. november 4-én megjelent Mindenszentek volt című írásából egy részlet: „Szegény halottaim, akik örök álmukat alusszák idegenben, egymástól is távol, tőlem is! Hiszem, hogy egyszer találkozunk és együtt leszünk megint. A ravatalozótól kétfelől feketefenyők sötét sziluettje nyújtózkodik az ég felé. Az egész temető szinte fürdött a fényben és a sírok körüli suttogó hozzátartozók hangjai összeolvadtak egyetlen suttogássá. Gyerekek gyújtogatták a sírokon a kicsi szél oltogatta gyertyákat. Öreg nénik sóhajtották halkan: - Nemsokára mi is meghalunk. Bólogattak egymásnak a gyertyafényben, könnyeik fátyolán át próbálták kibetűzni meghalt férjük nevét a sírkövön. Halványan derengtek a koszorúk virágai és szótlanul érkeztek újabb meg újabb emberek. Mintha senki sem akart volna hazamenni ezen az estén.”