Fischer György (1956. november 5. – 2012. november 23.)

Magyar Hajnalka 1984-ben beszélgetett a Zalaegerszegre költözött pályakezdő szobrásszal, ebből idézünk: „- A megyei tárlaton bemutatott művei alapján, az ernyedt emberalakok láttán többen úgy vélték, nem nagyon szeretheti az embereket… - Ez félreértés. Valóban van ezekben a figurákban groteszk vonás, s valóban nem idealizálom a formákat. De attól, hogy őszintén beszélek róluk, én még nagyon is szeretem az embereket. – Hogyan jellemezné egyébként műveit, törekvéseit? – Inkább azt tudnám megfogalmazni, hogy mit nem akarok. Nem akarok illusztrációkat készíteni, tehát nem a témával akarok valamit elérni, hanem a tisztán plasztikai ügyek érdekelnek igazán. Minden blöffölést el akarok kerülni, teljesen őszinték, egyszerűek legyenek a dolgaim, azt szeretném. Egyébként nem sürgetem magam. Szeretném kivárni, amíg beérnek szobraim olyanná, amilyenné önmaguktól lesznek.” (Zalai Hírlap, 1984. január 14.)

2012. december elsején búcsúztatásán közel kétszázan vettek részt a zalaegerszegi Országépítő című szobránál. Barátok, művésztársak, tanítványok álltak néma csendben. „- Van stratégiája az életvezetésre? Tudatos élet-építő alkat?” – kérdezte tőle Magyar Hajnalka 1996 szeptemberében, egyik kiállítása előtt. „- Vagy inkább romboló… De azért nem haldoklok, én így élek. Meg hát mit is lehetne olyan nagyon tervezgetni ezen a pályán? Az persze jó lenne, ha a plasztikáimat valóban szoborméretben láthatnám… hát talán ez. Ezt szeretném. De én ezért nem sok mindent tudok tenni. – Hány éves? – Negyven leszek. 1956. november 5-én születtem. Jöttek az oroszok meg én. Az oroszok már elmentek, én még maradnék kicsit…”

(Fischer György Siklóson született, a pécsi művészeti gimnázium után a budapesti képzőművészeti főiskolán tanult, Somogyi József növendékeként. 1982-ben Derkovits-ösztöndíjasként került Zalaegerszegre, 1988 óta az Ady Endre Általános Iskola és Gimnáziumban tanított. Művészetét 2005-ben Munkácsy-díjjal ismerték el. 2021-től Zalaegerszeg díszpolgára.)