Bajtársi találkozót tartottak az egykori sorkatonák Kisrécsén

A jó hangulatú, sütés-főzéssel egybekötött, s a régi emlékek felelevenítését célzó rendezvényen 16-an vettek részt, ám annak idején ennél jóval többen töltötték együtt katonaidejüket. Mint azt Liszják Zoltán, a találkozó egyik szervezője elmondta: akadtak olyan egykori bajtársak, akiknek az időpont nem felelt meg, de vannak köztük olyanok is, akikről semmit nem tudnak, azért nem is volt lehetőség értesíteni őket.  

- Csoportosan nem tartottuk a kontaktot egymással, de azért a személyes kapcsolatok megmaradtak – mondta. – A találkozó ötlete is onnan indult, hogy Zavilla András barátunknak eszébe jutott: 35 éve annak, hogy leszereltünk. Ő hívta Fel Takács Ferencet, hogy milyen jó lenne újra összejönni, így indult a szervezés. Egymást értesítettük, akit elértünk, mindenkit hívtunk, végül ennyien jöttünk össze.  

Liszják Zoltán hozzátette: a találkozón jelenlevő 16 fő többsége azonos időben vonult be, de akadnak köztük olyanok is, akik már korábban, vagy később kezdték meg sorkatonai szolgálatukat. A közös pont a nagykanizsai Kossuth-laktanya és Marcali, illetve a tüzérség volt. 

- Majdnem mindannyian sofőrök voltunk, aki nem, az pedig szerelőként teljesítette velünk együtt a szolgálatát – magyarázta. – Amikor a sorozáson megkérdezték, hogyan képzeljük el a sorkatonaságot, akkor választottuk a sofőri beosztást. Az MHSZ keretében kedvezményes áron megszereztük az A, a B és a C kategóriás jogosítványt, így valóban sofőrök lettünk, méghozzá a tüzérség mellett. Hivatalosan lövegvontatók voltunk a tüzérosztályon, s nem volt rossz dolgunk, bennünket még az öreg katonák is békén hagytak.   

Kurverger Zoltán mindezt azzal egészítette ki, hogy a sorkatonai szolgálatuk idején nagy gyakorlatra tettek szert járművezetésből, illetve arra is volt lehetőségük, hogy továbbképezzék magukat, ezért aztán sokan közülük a nehézpótkocsis teherautóvezetői kategóriában is megszerezték a jogosítványt. Ez a leszerelésük után többek számára jó munkalehetőséget is kínált.