A szabadságharc mártírjaira emlékeztek Keszthelyen

A szabadságharc bukása után nem volt olyan család, amelyben ne gyászoltak volna apát, férjet, testvért, vagy fiút: a harctéren elesettek száma a 150 ezres honvédseregből mintegy 24 ezerre tehető, emlékeztetett Vozár Péterné alpolgármester.

– Az első század keresztényei azt vallották: a vértanúk vére a keresztények magva. Hiszem, hogy az aradi tizenhármak Istenbe vetett hittel voltak képesek a hazáért áldozni életüket, számukra a hazaszeretet elválaszthatatlanul összefonódott a szabadság szeretetével. Egyikük sem vágyott a halálra, a szabadság eszméje éltette őket, és ily módon mind győztesek – hangsúlyozta Vozár Péterné.

A Ranolder-iskola diákjainak verses-zenés emlékező műsora után Őry Gábor, az intézmény igazgatója úgy fogalmazott: 1848. március 15. és 1849. október 6. „olyan sorsfordító időszakot keretez, amely történelmi léptékkel csekély idő, de ha arra gondolunk, hogy 1956 októberében 12 nap alatt megrendült a világ, akkor máris érthetőbb, hogy ez a másfél év mennyi mindent foglalhatott magába”.

– Ez idő alatt megszületett és megkezdte működését a modern magyar polgári állam – emelte ki Őry Gábor. – De több is született: nemzet, győzelmek, hősök, mítoszok. Ezekkel párhuzamosan pedig szenvedéstörténet is, ahol a szenvedő Magyarországgal együtt a vértanúk áldozata is megtörtént. Ma rájuk, a hősökre emlékezünk, akik egy közös célért, a magyar szabadságért egységbe kovácsolva néztek szembe a katonaemberek számára megalázó halállal.

A direktor kijelentette, vágyuk teljesült: a haza él és az igazságot a vértanúk ügyében is kimondták. „Tehát van okunk nemcsak gyásszal a szívünkben, hanem reménységgel is előre tekinteni ezen a napon.

 Azaradi vértanúk súlyos örökséget hagytak ránk, legyünk méltók ehhez”, zárta beszédét Őry Gábor.