Segítség helyett közöny

Nagykanizsa egyik legforgalmasabb pontján, a buszpályaudvar melletti füves területen feküdt egy ember mozdulatlanul a pad mellett. Egy hölgy a cigarettáját próbálta meggyújtani, háttal a fűben fekvő embernek, egy csapat fiatal viháncolva robogott el, míg néhány másik nő az óráját nézegetve sietett a buszok irányába. Sajnos egyedül csak e sorok írója ugrott le a kerékpárja nyergéből, hogy megnézze, mi történt.

Benedek Bálint

Fotó: Benedek Bálint

Ismertem a férfit látásból, korábban már vettem neki reggelire kakaót, egyszer szendvicsnek valót. Nem beszélgettünk, a történetét sem tudtam, pénzt soha nem kért, csak ételt vagy kávét. Láthatóan nehéz helyzete ellenére sokat mosolygott és mindig azon a padon ült. Most érthetően megdöbbentem, hogy a cigarettatartó doboza a padon volt, ő pedig a fűben összekucorodva. Fájdalma lehetett? Elájult? Tolongtak a kérdések a fejemben. Szólongattam. Először halkan, aztán egyre jobban emeltem a hangom. Egy ismeretlen a távolból: "csak részeg, hagyja". Nem érdekelt a beszólás, folytattam, amikor megszólalt valóban borgőzösen: "semmi baj főnök, jól vagyok, kicsit sokat ittam, alszom".

Végtelen szomorúság fogott el. Ha egy embertársunk nem visel éppen tiszta ruhát, akkor már arra sem érdemes, hogy megálljunk mellette, ha ő éppen a fűben hever elhagyatottan? Pedig ő is csak egy ember közülünk...