Máig fűti a tanítás iránti szenvedély – Árkovicsné Pezzetta Claudia

– Családunkban előttem sem volt senki pedagógus és utánam sem lett az – kezdte. – Zalabaksáról 1975-ben költöztünk Lentibe, ekkor másodikos általános iskolás voltam, nagy váltás volt a zalabaksai iskola után az akkori 1. Számú Általános Iskola, az első tanító bácsim Nagy László volt. Már az 5-6. osztály környékén gondoltam arra, hogy pedagógus leszek. Szerencsés vagyok, mindenhol nagyon jó tanáraim voltak. A lenti gimnáziumban érettségiztem, akkor kicsit vacilláltam, hogy jogi vagy pedagóguspályára menjek, de a magyar nyelv és irodalmat nagyon szerettem, az orosz pedig jól ment, így ezt a szakpárt választottam. A szüleim és az osztályfőnököm, dr. Varga Lászlóné az egyetem felé tereltek, ez jó döntésnek bizonyult, mert a középiskolás korosztállyal jól megtaláltam a közös hangot.

Szegeden végezte el az egyetemet, de Tuboly Tibor igazgató még végzősként visszahívta oroszt tanítani Lentibe, akkor úgy gondolta, korábbi iskolája jó hely lesz számára, és így is lett.

– Ez a korai pályaválasztás úgy érzem, sikeres volt, nem választanék ma sem mást – mondta, bár hozzátette: ez már nem ugyanaz a pálya, mint 34 éve, mikor ő tanítani kezdett. – Más az oktatás, hisz más a világ, mások a gyerekek is, ugyanakkor a szakma, a tanóra légköre, hogy megismertetjük a tananyagot a diákokkal, az megmaradt. Meg kell találni a gyerekekkel a hangot, ez úgy hiszem, szaktanárként és igazgatóként is sikerül, igyekszem közvetlen és nyitott lenni, meghallgatom a gondolataikat, javaslataikat. Nem tartom magam szigorúnak, de szeretem a rendet és a fegyelmet, ebben a kollégák is partnerek.

– Milyen volt a lenti gimnázium diákként és milyen igazgatóként?

– Hasonló volt a tanulói létszám, mint most, nagyon jó osztályunk volt, összejárunk ma is. Sokan lettek pedagógusok, akik ma is a pályán vannak. Minden segítséget megkaptunk az egyetemi felkészítéshez és közben nagyon jó hangulat uralkodott. 1989-ben jöttem vissza tanítani, majd megszületett a lányunk, 1992-ben kezdtem újra, akkor már oroszt és magyart is oktattam, diákönkormányzatot segítő tanár voltam, osztályt is kaptam, tanítottam levelezőn és a Budakalász Gimnáziumban, úgyhogy bedobtak a mély vízbe. Nem okozott gondot a pedagógusként való visszatérés egykori tanulóhelyemre, a kollégák, volt tanáraim felkaroltak. Majd 1996-ban Varga László igazgató felkért helyettesnek, 2003 óta vagyok igazgató.

A 20 év gyorsan elrepült – mondta –, volt mikor 300 diák tanult a gimnáziumban nappali, 70 fő esti tagozaton, ez arra az időszakra tehető, mikor szakközépiskolai osztályokat is indítottak, és érettségi utáni szakképzést is végeztek. Ma 140 körüli a létszám 7 osztályban, a hangulat családias.

Árkovicsné Pezzetta Claudia az igazgatói munka mellett fejlesztette vezetői kompetenciáit, például tanügyigazgatási vezetői szakvizsgát tett. Emellett közéleti szerepet is vállalt, 1994-től Lenti önkormányzatában a kulturális bizottság külsős tagja lett, 1998- tól 21 éven át volt önkormányzati képviselő, bizottsági elnök.

A kihívások nem kerülik el, szeptembertől Lentiben egy összevont intézmény igazgatója lett.

– Óriási feladat, 850 tanuló, több mint 80 pedagógus és 30 egyéb dolgozó tartozik hozzám, új vezetési struktúrát alakítottunk ki, amiről most, a napi munkában derül majd ki, mennyire eredményes. Szeretnék olyan vezetője lenni ennek az intézménynek, aki jelen van az általános iskolák mindennapjaiban is.

Árkovicsné Pezzetta Claudia sportrajongó, ennél csak egy nagyobb hobbija van, az olvasás, a szépirodalom mellett a bűnügyi regényeket, főként a skandináv krimiket kedveli, de férjével szívesen utaznak is.

– Gyerekkorom óta szeretem a sportot, korábban a futball érdekelt jobban, a minőségi focit ma is figyelemmel kísérem, de már inkább a kézilabda a favorit, gyakran járunk sporteseményekre Győrbe, Veszprémbe, Celjébe, illetve ellátogatok a Csesztreg és a Lenti vármegyeiben játszó csapatainak meccseire is.

Lánya építészmérnök, egy budapesti tervezőirodánál dolgozik, ő is jól választott, élvezi a szakmáját, munkája révén sok helyre eljut.