Jó reggelt, Zala vármegye!

Ültünk Európa közepén. Tágas ablakokon áradt be a fény, odakint jöttek-mentek, gyereket sétáltattak, boltba mentek, munkába indultak. Péntek lévén sokan már hétvégi kikapcsolódásra autóztak. Napfény, tervek, derű, jókedv. Béke. Idebent egy 1000 kilométerre innen porig bombázott házból menekült jóképű, de nagyon szomorú fiú ült a XVIII. századi tündöklően szép szökőkút káváján. Kifulladva szaladt oda valami elől a karcsú szőke lány. Nem értették egymás nyelvét, de közös volt bennük a rémület. Mindkettőjük alól kifutott a biztonság. A felidézett kép drámapedagógiai óra jelenete Zalaegerszeg egyik középiskolájában. Úgy érzem, a résztvevő diákok többet tanulhattak belőle, mint az egész éves töri anyagból és megannyi etikaórából. Magukról főleg és az előítéletekről.