Aki úgy hal meg, hogy még él

 A térségi feladatokat ellátó Kolping Gondozási Központ szervezésében láthatta a közönség Kollár István Alzheimer című filmjét, mely emberi sorsok bemutatásával világít rá a betegségre és arra, hogyan hat az érintett családjára, környezetére. 

A vetítés markáns címet kapott: Aki úgy hal meg, hogy még él….Elsőre lelketlennek hangzik, ám benne van az igazság, tükrözi a betegség lényegét, hisz ezek az emberek elvesztik múltjukat, jelenüket és jövőjüket is. 

Az Alzheimer-kór visszafordíthatatlan, időben egyre súlyosbodó agyi megbetegedés, amely során egyre romlik a beteg memóriája és gondolkodási képessége egészen addig, míg a mindennapi élet egyszerű feladatait sem képes már elvégezni. A kór a központi idegrendszer jellegzetes klinikai és patológiai elváltozásaival, idegsejtpusztulással járó betegsége. Az első tünetek általában 65 éves kor körül jelennek meg, a megbetegedés kockázata az életkorral nő. Fiatalabb életkorban is előfordul, de ez nem gyakori. A 65-74 éves nők és férfiak között a gyakoriság 5 százalék, a 85 éven felülieknek azonban közel a fele szenvedhet ebben a betegségben. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az Alzheimer-kór nem normális következménye az öregedésnek. 

Az Alzheimer-kór első tünete az enyhe feledékenység, majd a betegség előrehaladtával ez egyre jobban befolyásolja a mindennapi életet. Közepesen súlyos állapotban a beteg elfelejtkezhet elvégezni olyan alaptevékenységeket, mint a fogmosás, fésülködés. Nem gondolkodik tisztán, problémája lesz a beszéddel, a megértéssel, az írással, az olvasással. Később a beteg idegessé, ingerlékennyé, akár agresszívvé is válhat, nem talál haza, és otthonától távolra is elbolyonghat. Végső stádiumban teljes felügyelet szükséges. 

Gáspár Lívia, a Kolping Gondozási Központ intézményvezetője a betegség kapcsán arról beszélt, hogy áttekintve az intézményeikben gondozott idősek diagnózisát, megállapítható, hogy az utóbbi években megnőtt a demenciával élők száma. 

- Egyre több az olyan várakozó, kinek kórképében vezető betegségként szerepel a demencia, a szellemi leépülés, ezért fontos felhívni a környezetünk és a tágabb társadalom figyelmét is erre a problémára. Várhatóan 2050-re a demenciával küzdők száma megelőzi a daganatos betegekét, komoly társadalmi probléma lesz, ami a szociális ellátó rendszernek és a családoknak is nagy kihívást jelent majd.

Jelentős szégyenérzet társul az emberekben ehhez a betegséghez. Hogyan lehet ezt kezelni? - merült fel a kérdés.

- Sajnos ez valóban igaz, azt tapasztaljuk, hogy amíg a családok a daganatos betegségekről nyíltan és őszintén beszélnek, addig a demenciát szégyellik. Ezt meg kell változtatni, el kell fogadni ugyanolyan betegségnek, amint a többit. Bízom benne, hogy a film segít ebben és rávetít azokra az előjelekre, amikre figyelni kell. Ne várjuk meg azt az időpontot, mikor már tényleg baj van, tragédia történik – hívta fel a figyelmet a szociális szakember.

A betegség nemcsak a beteg, hanem hozzátartozói életminőségét is nagy mértékben érinti. Ahhoz, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő biztonságban érezze magát, fontos, hogy a megszokott környezetben, időbeosztásban éljen, és végezzen szellemi foglalkozásokat. Lehetőség szerint nem szabad kimozdítani őket a lakhelyükről akkor sem, ha az új hely komfortosabb körülményekkel jár. Ez viszont ellehetetleníti a dolgozó családtagok, gyermekek életét. Ki maradjon a beteg szülővel? 

- Sokan igyekeznek a családon belül gondját viselni a betegeknek, sokszor nem kevés áldozat árán – folytatta. - A demenciával élőket is tudják a családtagok egy idei maguk ápolni, ám mikor az enyhéből eljutnak a középsúlyos szakaszba, akkor már megjelennek olyan tünetek, melyek lehetetlenné teszik, hogy a betegek állandó felügyelet nélkül legyenek. Ilyenkor meg kell hozni a döntést, hogy ha van rá lehetőség, olyan otthonban helyezzék el az érintettet, ahol demens betegek ellátásával foglalkoznak. Sajnos ez még kevésbé elfogadott, elterjedt, de mérlegelni kell, hogy az ilyen intézményekben szakemberek foglalkoznak velük, hasznos terápiákat alkalmaznak – kutyaterápia, zeneterápia - , illetve társaságban vannak és nem egyedül otthon, ahol nincs kivel beszélni és nem tudja a család, mi történik vele, mivel tölti a napját. A betegség gyógyíthatatlan, de lehet lassítani az előrehaladását.

Az elmúlt évtizedek vezető betegsége az Alzheimer-kór – erősítette meg az elmondottakat dr. Menyhárt Miklós, a Magyar Alzheimer Alapítvány kuratóriumának elnöke a filmvetítés utáni beszélgetésen. Megdöbbentő adatot közölt: 5 évente duplázódik a betegek száma, ám a kór kialakulásának okait alig ismerjük. 

-Hogy miért nem tudunk az okokról, abban szerepet játszik, hogy hazánkban az egészségügyi kultúra nem olyan magas szintű, mint amilyennek szeretnénk, vagy amilyen jó lenne – fogalmazott dr. Menyhárt Miklós. - A másik, hogy a szakemberek sem mérték fel, hogy ez a betegség nagyon különleges. Nem tudjuk az okát, nem örökölhető, nem gyógyítható, nincs rá gyógyszer és folyamatosan romlik a beteg állapota, leépül. Ami mellett nem mehetünk el, hogy ez egyben a család betegsége. Előidéz egy krízist, hisz az életük a betegség megjelenése után már nem lesz ugyanolyan. Akik vállalják a 24 órás ápolást, nekik nagyon nehéz, előfordul, hogy előbb tönkremennek, mint a beteg. 

Hangsúlyozta, hogy az emberek nem igazán ismerik a betegséget és félnek a megbélyegzéstől is. Mindezek miatt kell ezzel foglalkozni. 

-A gyógyszeres kezelés az ingerületátvivő anyagok szintjének beállításán, valamint az izgalmi idegi ingerület átvitel kóros kiváltódásának csökkentésén alapul- magyarázta. - A gyors hanyatlás ezáltal lassítható, a szükséges képességek és az önálló életvitel tovább megőrizhető. 

Magyarországon nincs pontos statisztika az alzheimeresekről, de 300-500 ezer érintett lehet. Ha a családtagokat is hozzávesszük, akkor milliók életében játszik szerepet a kór. 

- Fontos a felismerésben a háziorvosok szerepe, ők a szűrés első szintje - jelezte a főorvos. - A betegség idegrendszeri elváltozás következménye, szellemi leépüléssel, viselkedészavarral jár. A kezelést hazánkban komoly protokoll mentén megszervezett szociális intézményi ellátás tudja biztosítani, és miután egyre több intézmény foglalkozik ezzel, kényszerből is, elindult egy folyamat, ami lassan eléri azt a nyugat-európai szintet, ahogy ott foglalkoznak ezekkel az emberekkel. 

A főorvos beszélt franciaországi tapasztalatairól, hisz ott szerzett másoddiplomát demenciák differenciáldiagnosztikájából és vette át az ott látottakat, nemcsak a kezelések módját, hanem a szemléletet és az ismeretterjesztés jelentőségét is. Mindezt itthon igyekszik hasznosítani. Munkásságához kapcsolódik a 2014-ben elindított Alzheimer Café, melynek lényege, hogy legyenek olyan események, ahol családias légkörben tudnak az érintettek, érdeklődők tabuk nélküli beszélgetni, információt átadni a betegségről és segítsék annak empátiás megközelítését és elfogadását.