Holdfényszonáta?

Mifelénk, a Jánkahegy tövében sajnos gyakori az áramhiány. Egy kis szél lengedez, máris villany nélkül maradunk. Hát még a legutóbbi viharos időben, az elmúlt hét végén. Érthetetlen, hogy a tőlünk alig száz méterre, a kockaházakban van villany, mifelénk nincs. Villamosság híján majd’ fél napot, 12 órát kénytelenek voltunk így elviselni. Hívnánk az E.ON-hibabejentőt, ám a gépi hang szerint a vonalak annyira leterheltek, hogy lehetetlen elérni őket. Mint „fontos ügyfélnek”, javasolják, próbálkozzunk újra. Napközben óránként megtes - szük, mindhiába. Tizenkétszer kísérletezünk, eredménytelenül. Nem csoda, hogy fölmegy az a bizonyos pumpa. Az emberben felgyülemlett feszültség a hiányzó 220 voltot is eléri. A számítógép nem működik. Jó, hogy időben elmentettem az addigi munkámat. Fűtés, télvíz kellős közepén, nincs. A gázkazán keringető szivat - tyúja meg sem mozdul. Fürdővíz szintén nuku. Meleg ebédről vagy kávéfőzésről szó sem lehet. Lélekmelegítőnek legfeljebb a jó erős göcseji pálesz jöhet számításba. A tv-képernyő is sötét. Nem nézhetem a nemzeti bajnokság szombati három focimeccsét, amit nem szoktam kihagyni. Egyedül az elemes rádióból tájékozódom. Az óránként elhangzó hírekben nincs új, minden ismétlődik. Az első helyre minduntalan a viharos időjárás kerül. Unalmas és idegesítő így minden. Sötétedéskor gyertyát gyújtunk, nehogy nekimenjünk a kredencnek. És újfent kesergünk: tőlünk pár méterre miért világíthatnak, mi miért nem? Még szerencse, hogy nincs koromsötét. A ház ablakán besüt a hold. A Youtube-on rákeresnék a Holdfényszonátára, ám azt sem tehetem meg. A végén mégis lőn világosság… Nagy késéssel, éjjel tíz óra tájt megjön az áram, de ekkor már nincs kedvem zenehallgatásra. Aztán a szebb álom reményében mégis ráfanyalodom Beethoven cisz-mollban komponált altatómuzsikájára. Az egész idegőrlő nap után így próbálok nyugovóra térni…