Véget ért az ökumenikus imahét Keszthelyen

Szerdán Zichy Emőke református, csütörtökön Honthegyi Zsolt evangélikus lelkipásztor, pénteken pedig Tál Zoltán, a Fő téri templom plébánosa volt az igehirdető. A közös istentiszteleteken mindannyiszor szolgált Mezei András, a házigazda Kármel plébánosa is.

A záró alkalommal még a pótszékek is megteltek a bazilika kápolnájában, ahol Zoltán atya úgy fogalmazott: ahogyan János I. levelében olvassuk, Isten maga a szeretet, „amely nem abban áll, hogy mi szerettük őt, hanem hogy elküldte Fiát váltságul mindannyiunkért”, ő pedig tanított bennünket és életét adta értünk. Ez a szeretet pedig az embert tettekre hívja, tette hozzá a plébános.

Tál Zoltán kiemelte, a szeretet akkor fogy el bennünk, amikor csalódunk az emberekben, megbántva érezzük magunkat, kiégünk vagy kiüresedünk, s ilyenkor mindig erőt szeretnénk meríteni – valakiből, „ő pedig nem más, mint aki életét adta értünk”. A plébános szerint a lelki megújulás fontos, ha növekedni akarunk az Isten iránti szeretetben, amely megmutatkozhat a szavak szintjén, de még erőteljesebben, amikor a tetteink beszélnek erről.

– Mi Isten gyermekei, a Fiú testvérei s a mennyország örökösei vagyunk, vagyis az Úr az ő szeretete által a keresztségben meghívja a hit útján járó embert az örök életre – mondta Zoltán atya. A plébános arról is beszélt: az ökumenikus imahétre érezhetően szükség van, „amellyel az egységet építjük”, a mi dolgunk pedig az, hogy ebben, illetve a szeretetben és az imádságban növekedni tudjunk.