Tüzértalálkozó az egykori Petőfi-laktanyában

"E helyen állt 47 hektáron (1949-2006) a Petőfi Sándor laktanya. Őrizze e tábla egykori katonái, szervezetei emlékét..." Az emlékmű felirata alatt hosszas felsorolás következik, amelyből a hozzáértők pontosan tudják, hogy az ott állomásozott 33. Gépesített Lövészdandár a Magyar Néphadsereg első lépcsős alakulataként bizony komoly haderőt képviselt - míg jogutód nélkül fel nem számolták.

Nem is lehetett olyan rossz dolguk Zalaegerszegen a katonáknak, hiszen a hivatásos és a polgári állomány 2017-től évente - a legutóbb másfél hónapja - összesereglik egy-egy jó buli erejéig, az idén pedig az "önjáró tüzérosztály" sorkatonáinak három generációja is randevút adott egymásnak.

- Közel 4 évvel ezelőtt már mi is terveztük a találkozót, de közbejött a koronavírus -járvány. Az idén végre Csorba Ödön alezredessel, a tüzérosztály volt parancsnokával közösen szervezkedve májusban már hatan összejöttünk. Jól éreztük magunkat és elhatároztuk, még nagyobb erővel látunk a "toborzáshoz" - mesélte a zalaegerszegi Szabó Márton Ferenc, a rendezvény fő szervezője, aki 1984. február 28-tól 1985. augusztus 15-ig szolgált a Petőfi-laktanyában az önjáró tüzérosztály 2. üteg 1 lövegrajának irányító tizedeseként - persze csak miután elvégezte a "csirkekeltetőt", azaz átesett az alapkiképzésen.

- 1980-ban alakult az önjáró tüzérosztály 3 üteggel, ütegenként 6 darab önjáró löveggel - a feladat komoly, megbízható, értelmes, ügyes embereket kívánt, ezért a bevonulások után a 30 napos alapkiképzés alatt, vagy ahogy a katonák nevezték: a "csirkekeltetőben" árgus szemekkel figyeltük a "kopaszokat", hogy kiválogassuk közülük a legjobbakat - nem véletlen, hogy tüzérként szolgálni aztán rangot jelentett az ezredben - magyarázta Szabó László ny. alezredes, az egykori 2. üteg parancsnoka, aki a rendezvény szervezésébe is besegített. A zalaegerszegi Pete Ferenc volt osztályírnokként megerősítette, hogy a parancsnokok valósággal "küzdöttek" az érettségizettekért, a műszerész és egyéb műszaki végzettségű újoncokért.

Volt sorkatonái dzsemboriján a tisztek közül tiszteletét tette a Nagy Béla ny. százados (civilben a népművészet mestere, fafaragó népi iparművész), a felderítők egykori törzsfőnöke is. Csapatával ők kémlelték ki a "célpontot", aminek adatait közölték a több kilométerrel távolabb álló lövegek állományával. A budapesti Turzó Sándor (civilben muzsikus, zenekarokban magyar és ír népzene tolmácsolója) mint "kidolgozó", a kapott adatok alapján kidolgozta a löveg koordinátáit. Nem kis büszkeséggel mesélte, hogy 7-8 kilométer távolságra is 3 méter pontossággal tudtak lőni. Békési Zoltán "lőszeres", azaz "töltő" pozícióban ügyködött anno az önjáró löveg (tarack vagy ágyú) körül, ő Debrecenből utazott bajtársai kedvéért Zalaegerszegre. Kása Lajos, az akkori szentpéterföldei fiatalember szakaszvezetőként a lövegparancsnoki beosztásig vitte - a nagykanizsai fafaragó szakkör tagjaként gyorsan megtalált a közös hangot Nagy Bélával, akinek egyébként 1985. szeptember és 1987. február közötti közvetlen beosztott operátora, Csuzdi Csaba is leutazott Érdről a találkozóra.

A szervezők között ugyancsak jeleskedő soproni Galkó István, aki az osztályparancsnok harcjármű vezetőjeként töltötte sorkatonaideje zömét, s aki a víztócsában megvalósított "fekve tölts!" parancsra és az "alacsonyan szálló repülők" figyelmeztetés sokszor kínos következményeire is nevetve emlékezett vissza, még most is fel tudta sorolni a zalaegerszegi "hangulatjavító hivatalokat" (Véndiófa, Halászkert, Napfény, Márka, Sportvendéglő), amiket a kimaradások alkalmával szoktak volt csapatostól felkeresni. A találkozó szervezésének alapját amúgy a kicsit sem hivatalos "obsitlevél" szolgáltatta, amit a leszerelés előtt álló sorkatonák készítettek, a hátuljára mindenki felírta a nevét, elérhetőségét és egy páncéltörő rakéta tokjában tartották - a herendi Steinbach Pál erdész jóvoltából egyet meg is csodálhattunk. A szervezők az obsitlevél alapján 75 invitáló levelet írtak, néhány visszaérkezett, néhányra nem válaszoltak, s 30-an fogadták el a meghívást.

A gyertyagyújtás után az egykori tüzérek Szabó László vezetésével megtekintették a hadkiegészítő parancsnokság épületében lévő múzeumot, majd bebarangolták szeretett laktanyájuk egykori, ma a Pannon Egyetem Zalaegerszegi Egyetemi Központjának otthont adó területét. A találkozóra a Vándor Vigadóban tartott vacsorával és baráti beszélgetéssel tették fel a koronát - azzal a fogadalommal, hogy a következő alkalommal még többen összegyűlnek.