Újdonságok Molnári hőseiről – kalandozások a csodás vízi világban

-Megjelölünk a faluban minden helyet, ahol érdemes megállni, mert fontos emlékek fűződnek hozzájuk. Vannak olyan emlékeink, amelyeknek csak a dűlő neve maradt fenn, ilyen a molnári vár, vagy a téglagyár, amelynek tulajdonosát és fiát brutális kegyetlenséggel halálra kínozták a második világháborúban erre harcoló bolgár katonák – mondja Kósa János polgármester, akivel az iskolában lévő helytörténeti kiállítás történelmi és néprajzi emlékei között nézelődünk. A „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunkban gondosan megrajzolt történelmi térképeken, s tablókon szemlélhetjük meg Molnári egykori életét. Szigetvár eleste után a török végig rabolta a vidéket, s a környék csaknem teljesen elnéptelenedett. A faluban, a 16. század közepe körül vár is állt, ami egy nemesi udvarház köré épült, s fő feladata az volt, hogy a stájerok által fenntartott bajcsai főkapitányság számára Grazból a Murán érkező utánpótlást itt rakják ki. Az olasz hadmérnök Giulio Turco, 1571–ben erre is járt, s elkészítette a vár alaprajzát. Az 1848-as eseményeket bemutató résznél megemlítem, hogy a Sziszek bereknél kelt át a Murán Jellasics egyik hadosztálya, de az ágyúikkal nem tudtak keresztül vergődni az ingoványon, belefulladtak a mocsárba…

- Ez egy leganda, de írásos emlékek híján nem tudni mennyi a valóságtartalma, az viszont tény, hogy a pákozdi csata után Perczel Mór erre vette az irányt és a visszavonuló horvát sereg segédcsapatai Molnárinál keltek át a Murán, magukkal vitték a túlsó partra a kompot is. Október 17-én egy helybéli molnárlegény, Bedenik Márton a hideg vízben átúszott a túlsó partra, elkötötte a kompot, s áthozta a molnári oldalra. Ezután történt meg a magyarok átkelése, s olyan sikeresek voltak, hogy egészen Stájerig jutottak – meséli egy erről szóló tablónál János, majd a fotók között megmutatja Bedenik Márton későbbi családját.

-Van még egy másik helyi hősünk is, akinek nagyban köszönhető, hogy Trianonkor Molnári magyar falu maradt. Steyer József 1886-ban született a faluban és 1913-ban vándorolt ki Amerikába, ahol megtanult angolul. 1919-ben hazatért Magyarországra, majd 1921. március 21-én, amikor a határmegállapító bizottság a horvátajkú közégeinket Jugoszláviához akarta csatolni, a magyar küldöttség vezetőjeként igyekezett pontosan megfogalmazni az angol tisztek szamarára a magyar érdekeket. A tolmács, egy szerb ezredes azonban nem azt fordította, amit ő mondott, teljesen megmásította ezek tartalmát. Ezen Steyer József felháborodott, s angolul elmondta, hogy mi történik. Kérte, hogy a következőkben ő ismertethesse közvetlenül a magyar álláspontot az angolok előtt, a magyar-szerb tolmácsot pedig bocsássák el. Fellépése annyira sikeres volt, hogy később részt vett a gyékényes-zákányi küldöttségben is, s minderről a Pesti Hírlap is beszámolt. Az iskola előtti parkban, ahol az idén méltó helyre helyzetük az itt szolgáló határőrök emlékművét, Bedenik Márton és Steyer Józsefnek is emléket állítunk. Trianon után lett határfolyó a Mura, s maradt a magyar oldalon hét horvát ajkú falu, amelynek fiai magyarországi horvátok, amit büszkén vállalnak: ami nem kérdés, az a magyar hazához való feltétlen lojalitás – említi Kósa János, akivel ezt követően határjárásra indulunk.

A falu fölött lévő Sándor-hegyre igyekezve, megállunk a Kocka erdőnél. A határban három, az ötvenes években épült bunker is rejtőzködik, közülük az egyik itt van. Az erdő szélén mélyedés húzódik, ami lövészárok volt, s egy domburalt elején beton lejárat tátong.

-Ez egy több szobás földalatti létesítmény, aminek bejáratát részben betemette már a föld. Egyszer megpróbáltuk kibontani, de akkor kifogott rajtunk. Amikor lehetőségünk lesz rá, kitisztítjuk s látogathatóvá tesszük – mondja János, akivel ezt követően gyalog járjuk be a Sándor-hegyet, amelyen a szomszédos semjénházáikkal együtt, barátságban művelik szőlőiket

a gazdák. A hegyen jó minőségű út vezet végig, ivóvíz és villany hálózat is létesült. A hegynek már állandó, Budapestről ide települt lakója is van, egy tatabányai család pedig mostanában szinte mindig itt tartózkodik, s újabb ingatlanokat is vásároltak. A hegy tetején az út tovább épül Semjénháza felé, ennek nyomvonalát kicövekelték. A domb tetejéről belátni a Mura völgyét, amely évezredek óta éltette Molnárit, a folyón lévő vízimalmokról kapta nevét.

- Az 1948-as határzárig az 1920-s trianoni határvonal jelentette a magyar-horvát határt, ami mindig változott, mert az élő folyó mindig módosította a medrét. 1973-ban, miután szabályozták a folyót ez a nyomvonal részben stabilizálódott, de azért a sebes víz, most is változtat rajta. A zalai szakaszon, Letenye mellet, csak itt lehet műúton megközelíteni a folyót. Az elzártságnak természetvédelmi szempontból nagy haszna volt, ezt a hetvenes évek végén itt járt híres óceánkutató Jacques-Yves Cousteau, vagyis Cousteau kapitány is kihangsúlyozta – említi János, akivel előbb a kavicsbányatavakat nézzük meg. A bányászat már rég megszűnt, mert itt létesítette a kanizsai vízmű a Dél-Zalát ellátó víznyerő helyét. Az Őrtilostól Molnáriig vezető gáton kerékpárút létesül, melynek tervezése már megtörtént.

A gáton átérve kezdődik az a csodálatos vízivilág, amely rabul ejti a vizes élőhelyek szerelmeseit. A bányatavakban most kevés a víz, ezek mélységét mindig a folyó vízállása szabályozza. Jöttünkre két szürkegém rebben föl, s köröz a hódok kedvenc tanyái fölött. Egy kis sziget végénél, hódok által kivájt lejárón csúszunk le a magaspartról közvetlenül a vízhez. Gumicsizmában gázolunk át a sodrásmentes oldalon a sekély vízben a szigetre, ami elképzelhetetlenül egyedi világ. Hatalmas kupacokban összeállt sodralékfa mellett széles kavicsmező fehérlik a napfényben, közvetlen szélén pedig vágtat a víz…

-Nem könnyű a vízitúra szervezése, mert ehhez kell a határrendészet engedélye, s a természetvédelmi hatóságé is. Nem lehet csak úgy idejönni azért sem, mert a kis lile például a kavicsok közé rakja tojásait, amit hasonló színe miatt nem veszi észre az ember - mutatja a végtelen fehér kavicsmezőt János, akivel innét a csónakikötőhöz megyünk, ahol teljesen más arcát mutatja folyó. Korábban itt volt kompátkelő: – Ide, reméljük, hogy már jövőre beton rámpa épül a Mura Régió EGTC jóvoltából, ami egy határon átnyúló társulás, magyar és horvát települések az alapítói, tagjai, hogy könnyebben ki lehessen kötni a csónakokkal. A tervei készen vannak, reméljük forrás is kerül hozzá 2023-ban – mondja, s egy kis gyalogtúrára invitál a folyóparton. Ilyen közelségben a folyóhoz ritka a gyalogösvény, mert más helyeken a partmente a burjánzó növényzet miatt járhatatlan.

Két, jól felszerelt biciklissel is találkozunk. Ők az Amazon of Europe Kerékpáros Túraútvonalon tartanak délre. A polgármester elmondja, hogy most kapcsolódnak a Fedezd fel Európa Amazonas-át kerékpáron a Mura, a Dráva, és Duna mentén programhoz, amelyben már ők is jelölve vannak.

- Mindent elkövetünk azért, hogy a világ tudomást szerezzen a lehetőségeinkről. Az online térben, a közösségi médiában, kifejezetten az ide látogatók részére tartunk fenn oldalt, s becsatlakozunk mindenhova, ahol elmondhatjuk, saját fotókon megmutathatjuk, miket érdemes megnézni településünkön. A régi iskolában termeket alakítunk át szálláshellyé, a látogató központban étkeztetni tudunk, s üdülő turnusokat szervezünk nyáron turistáknak. A turisztikai szolgáltatásainkat, látnivalóinkat állandóan fejlesztjük, mert ezek nélkül nem tudjuk megmutatni Molnári egyedi, mesés világát – köszön el Kósa János.