Kertbarátok és szőlészek találkoztak Csentén

Csente, a szlovéniai Muravidék második legnagyobb települése olyan, mintha Lendva kertvárosa lenne a domboldalakra felfutó, több helyen teraszosan művelt szőlőskertekkel, gyümölcsösökkel. Itt szinte mindenkinek van egy kis szőlőse, mindenki kicsit amatőr borász is, mondhatni vincellér, aki ősei nyomdokain hozzáértéssel és lelkesedéssel gondozza, pátyolgatja a szőlőt. Múlt héten viszont elvette a jókedvüket az időjárás: szerdán elverte a határt a jég, a növényeket meggyalázta a tomboló szél, a péntek éjszakai vihar pedig tovább rontott a helyzeten. 

Friss bánatukat, aggodalmukat meg is osztották a fehér asztal mellé ültetett zalaegerszegi barátaikkal a csentei gazdák: – Két évig nem kell szüretelnünk, csak dolgozunk majd a szőlővel – panaszolták. – Több helyen az idei és a jövő évi szüretet is megoldotta a jég, ugyanis nemcsak a leendő fürtöket és a leveleket tépázta meg, hanem letörte a hajtásokat is. A szőlő ugyan az alvó rügyekből kihajt majd, de kérdés, hogy az új hajtások őszre beérnek-e, bírják-e a telet, s hogy jövő tavasszal milyen állapotban lesznek – magyarázta Farics Dorisz, a szőlészegyesület elnöke. Mintha megérezték volna a vendéglátók, milyen aktualitással bír majd a program, a két egyesület tagjainak közös kertészeti, szőlészeti szakmai előadást is szerveztek, amelyre meghívták Salamon Jánost, a keszthelyi egyetemi kertészettudományi és szőlészeti-borászati intézet kertészmérnökét, aki a Muravidéki Magyar Rádióban dr. Pálfi Dénes utódjaként a rádióhallgatók kertészettel kapcsolatos kérdéseire válaszol.

 Ezúttal aktuálisan a jégverés utáni teendőkkel foglalkozott: azonnal meg kell kezdeni a növényvédelmet, a megfelelő szerrel a permetezést, mert a sebzett felületen, mint nyitott kapun át özönlenek be a szőlőbe a gombák és egyéb kártevők. Az előadás végül konzultációvá alakult, a zalaegerszegi és a csentei amatőr kertészek-szőlészek, mint jó barátoknál szokás, megosztották egymással a házi praktikákat is. A sárga, ragacsos lapokat például bevetik a szőlőskertekben garázdálkodó amerikai kabócák és a gyümölcsösök rettegett dúvada, a dióburokfúró légy ellen is, csigafogóként ajánlották a punnyadt sör mellett a savót, a megsavanyodott tejet, a liszteske (üvegházi molytetű) ellen bevált természetes permetszer: fél liter vízben 2 evőkanál cukor, két evőkanál ecet és 2 evőkanál mosószer feloldva. 

– Sajnos két évig nem tudtunk találkozni csentei barátainkkal, pedig 30 éve rendszeresen részt veszünk egymás rendezvényein, s évente a mostanihoz hasonló teljes körű találkozókat is szervezünk. Hiányoztak a borminősítőinkről is, ahol mindig különlegességnek számít barátaink itala. Reméljük, jövőre lesz hozzájuk szerencsénk, miként az egész egyesületet nagy szeretettel várjuk Zalaegerszegre – fogalmazott Mrakovics Miklósné, a Zalaegerszegi Hagyományápoló, Kertbarát és Kulturális Egyesület elnöke. – A Covid-járvány egyesületünket is megviselte, a munka is nehezebben ment, a borok sem sikerültek úgy, ahogy szoktak, előfordult, hogy az aranyérmek helyett csak oklevelet érdemeltek. 

Az érintett gazdáknak megváltozott az ízlelése, a szaglása, s mindenkire rossz hatással volt a stressz is. S erre tette fel a koronát a mostani jégverés. De nem adjuk fel. Bízunk benne, hogy a szőlőtőkék is összeszedik magukat – így Farics Dorisz, hozzátéve: természetesen ők is „hazalátogatnak” majd egerszegi barátaikhoz. Lesz mit viszonozniuk a kertbarátoknak. A vendéglátóik ugyanis szerveztek számukra a Pince-majori bazsarózsakertbe egy túrát is, s vacsora után a napot szokás szerint zenével és tánccal zárták.