Létrejöttének harminckettedik évfordulóját ünnepelte a Daganatos Betegek Egyesülete

Idén februárban harminckét éves lett a szervezet – mint híres verse megírásakor József Attila –, a mostani ünnep jelentőségét pedig növelte, hogy az elmúlt időszak hasonló egyesületi évfordulóit – köztük a három évtizedes jubileumot is – „elvitte” a járvány. 

Ettől függetlenül a korlátozások alatt sem hagyták „elszelelni” az éveket, az egyesület vezetése telefonon és online formában tartotta a kapcsolatot a tagsággal. A szigorítások tavalyi feloldása után kirándulások, piknikek, tapasztalatcserék, egészségügyi előadások színesítették a közösségi életet. Októbertől a tagság kérésére heti egy alkalommal gyógytornát indítottak. 

– A járvány alatt az egyesület megtartó ereje még nagyobb jelentőséget kapott, hisz a bezártság miatt tagjaink pszichés állapota még terheltebbé vált – hangsúlyozta beszámolójában Baranyainé Sifter Mária elnök. – Ezért igyekeztünk olyan programokat szervezni, hogy a lehető legtöbb időt tölthessük a szabadban és egymás társaságában. 

Az elnök hozzátette: ez a törekvés az idei terveikre is érvényes, szeretnének elmenni többek közt Tihanyba és részt venni a daganatos betegek országos művészeti találkozóján, kiruccannak Gébártra, vagy éppen családi napot tartanak a csácsi arborétumban. 

Az egyesület csírája „Gyógyult daganatos betegek klubja” néven 1990. február 6-án, dr. Erdős Sándor onkológus főorvos és Baranyainé Sifter Mária vezetésével alakult meg. A tagokat zavarta a névben a „daganatos beteg” szó, így egy év után a „Reménység klubja” nevet vették fel. A klub 2004-ben a jelenlegi titulussal egyesületté alakult. 

– Már nem tabutéma a rák, közösségünkben a tagok szabadon, nyíltan beszélhetnek érzelmeikről, félelmeikről, kétségeikről, reményeikről, amelyekről máshol, még a családban és a munkahelyen is a legszívesebben hallgatnak – mondta el az egyesület vezetője. – Nyugodtan foglalkozhatnak a „rák” diagnózissal való szembesüléssel, a „miért pont én?” haragjának feldolgozásával, a testi-lelki változásokkal, a társas kapcsolatok átalakulásával, az új életmód kérdéseitől a megújított életszemléleten át a halálfélelemig. A sorstársak átadják egymásnak gyógyulásuk tapasztalatait, átsegítik a frissen műtött beteget a legnehezebb perióduson. 

Baranyainé Sifter Mária szerint a legfontosabb, hogy tagjaik rájönnek: a betegség útvesztőiben nincsenek egyedül, segítséget kaphatnak, sőt adhatnak is. Élő példái, hogy meg lehet gyógyulni ebből a kórból is, és ehhez muníciót kapnak a meghívott szakemberektől. Az egyesület nem zárt közösség, az elnök is kiemelte: továbbra is szeretettel fogadják mindazokat, akik csatlakozni szeretnének a csapatukhoz. 

– Már kezdetektől csodáltam az alapítók munkáját, mert bizony falakat kellett áttörniük úgy a hivatalos szervek, mint a betegek és az őket körülvevő társadalom körében – tette hozzá Horváth Miklós, a Társadalmi Egyesülések Zala Megyei Szövetségének ügyvezető-elnöke, aki a TESZ-székházban otthont biztosít több civil szervezet mellett a Daganatos Betegek Egyesületének is. – Abban az időben még ki is közösítették a beteget, előfordult, hogy nem engedték a nagymamához az unokákat, mert abban a hitben éltek, hogy a rák fertőző… Ezen szerencsére túljutottunk, miként az egyesület sem az önsajnálatról szól. Hirdetik: ebbe a betegségbe sem kell feltétlen belehalni, értékes, vidám életet lehet élni mellette.