Borbírálatot szerveztek a botfai amatőr szőlősgazdáknak

A polgárőr közösség 1993-ban a településhez tartozó szőlőhegyek értékeinek védelmére szerveződött, s bár mára a külterületek mellett az egész városrészre kiterjesztették szolgálatukat, továbbra is ők szervezik a borversenyt. 

– A rendezvény célja egyrészt a megmérettetés, a visszajelzés, ugyanakkor lehetőséget biztosítunk a tapasztalatszerzésre is, hiszen a szakemberek tanácsokat is adnak – hangsúlyozta Németh Péter, az egyesület elnöke. 

A zsűri: Sabján Károly kertészmérnök, Pereszlai Zsolt kertész üzemmérnök és Rába Szabolcs borász 38 Botfa környéki bormintát értékelt. A fehérborokkal indultak, a 24-ből 9 kapott aranyérmet, 11 ezüstöt és 4 bronzot. A 10 vörösborból 2 lett arany, 5 ezüst és 3 bronz minősítésű. A gazdák tettek két üveg rozét is a zsűri asztalára, mindkettő aranyérmesnek bizonyult. 

– Örülünk, hogy Botfán is kezdenek tért hódítani a rozéborok – közvetítette a zsűri véleményét Sabján Károly elnök. – A rozé jellemzője, hogy vörös borszőlőből készül, de a fehér borszőlő technológiájával. A rozénak és a vörösbornak az alfája és az ómegája, hogy csak tökéletesen egészséges és érett szőlő kerülhet bele, annyi különbséggel, hogy a rozénál nem kell megvárni, hogy enyhén túlérett legyen a gyümölcs, lehet pár nappal vagy egy héttel is előbb szüretelni, így kicsit élénkebbek lesznek a savak és „ressebb” a bor. Mindig kora reggel kezdjük a szedést, gyorsan daráljuk le a szőlőt, rögvest távolítsuk el a kacsokat, kapjon közepes kénezést és azonnal tegyük hordóba, akárcsak a fehér borszőlőt. A vörösbor még több szakmai odaadást, ismeretet igényel. Hat-nyolc napig a héjon erjed a szőlő, nem mindegy hát, milyen állaggal kerül be a feldolgozásba. Ezt is azonnal ledaráljuk, a kacsokat kiszedjük, azonnal kénezzük és az előírt napig a héjon erjesztjük. A héjakat lenyomjuk a lé alá és fizikailag maceráljuk. Az igazi szakmai előírás szerint kétóránként forgatni kell a sűrűjét, hogy a színanyag jól kijöjjön a héjból. 

Doszpoth Ferenc a „Botfa fehér bora” minősítés mellé kapott oklevelekkel akár ki is tapétázhatja az Avas-hegyi borospincéje falát. Meglepődött, hogy a királylányka kapta a „Botfa fehér bora” címet, ő a chardonnay-t tartotta arra esélyesnek, de utóbbi „csak” aranyérmet kapott. Doszpothék birtokán 500 tő szőlőből 100 tőke a chardonnay, 38 a királylányka, 38 a zenit, ugyanannyi a zengő, de nincs hiány Irsai Olivérből és merlot-ból sem – ez utóbbiból készítette az aranyérmes rozé­bort. A legjobbnak tartott rozét Salamon Gyula oportóból és kékfrankosból kreálta – a titka, hogy kora reggel szüreteltek, nem teketóriáztak a préseléssel sem, melegben pedig, ha kellett, palackozott hideg vízzel, jéggel is hűtötték a szőlőt, a levet. Salamon gazda büszke a Rozália szőlőből készített aranyérmes borára is, csak az sajnálja, hogy nincs Erzsébet nevű szőlő, pedig kedveskedhetne vele Erzsinek, a feleségének. A 30 éve borászkodó Bali József Rozália szőlőjének levével elnyerte a „Botfa fehér bora” megtisztelő címet, ami számára azért dupla öröm, mert édesanyja neve is Rozália, s a hegyi birtokot szülei hagyták rá. Sziva Ferenc merlot-ja pedig Botfa legjobb vörösborának bizonyult.