Hálásak lehetünk az oltásokért

A művész azt mondta: véleménye szerint az emberek egy része azért oltásellenes, mert nincsenek információik arról, hogy a védőoltások hogyan segítettek a családjuk, őseik megmaradásában.

- Az elmúlt időszakban sokat festettem otthon, közben gondolkodtam – bocsátotta előre Járási Ildikó. – Gyakran eszembe jutott, hogyan élhettek az emberek anno, mi történhetett a családjukban és hogyan sikerült leküzdeniük a nehéz helyzeteket. Mert minden család életében, történetében van „rázós” szituáció, vagy időszak. Általában erről vagy beszélnek a családban, vagy nem. Én nagyon örülök annak, hogy az én szüleim meséltek nekem ezekről a dolgokról. Ezekből a történetekből is táplálkozik az élettapasztalatom, s az, ahogy gondolkodom a világról. Úgy vélem, ezek a beszélgetések hiányoznak a mai családok életéből, pedig ezek révén épülhet egymásra generációk tudása. Édesanyám nekem például a nagymama születésének körülményeiről mesélt. Nagyanyám 1886-ban látta meg a napvilágot Kiskanizsán. Abban az időben még rendszeresek voltak a járványok, gondoljunk csak a spanyolnáthára. A mi családunkban azonban egy másik nagyon veszélyes, baktérium okozta betegség, a diftéria, vagy torokgyík szedett áldozatokat. Országos viszonylatban a megbetegedések 40-50, de némely megyékben akár 80 százaléka is halállal végződött. Sok gyermeket veszítettek el a családok emiatt, egészen addig, amíg meg nem született ellene a védőoltás, amiért annak feltalálója, Emil Adolf von Behring elsőként kapta meg az orvosi Nobel-díjat. Azt hiszem, az utókor nagyon hálás lehet a kutatónak, mert nélküle valószínűleg sokan nem élnénk. Ezért szerintem kár kételkedni a védőoltásokban azoknak, akik könnyen lehet, hogy az oltás nélkül nem is léteznének.

Járási Ildikó elárulta: dédnagyanyjának 4 gyönyörű, okos, értelmes gyermeke volt – és mindegyik belehalt a diftériába. Ötödikként látta meg a napvilágot a művésznő nagyanyja. Amikor megszületett, a tragédiák után anyja nem is akarta látni, azt mondta: ne is hozzák oda, hanem temessék el.

- Micsoda keserűség munkálhatott benne és mennyire félhetett egy újabb traumától, hogy ezt kimondta – vetette fel Járási Ildikó. – Aztán persze, mégis felnevelték szeretetben, tisztességben, de ez a vakcinának köszönhető, mely időközben elkészült. A ma embere hálás lehet, hogy nem kell ilyen tragédiákat megélnie, s tehet érte, hogy ne is kelljen. A Covid-vakcina esetében a döntés joga mindenkinek a saját kezében van, ahogy az oltás elutasításának felelőssége is. Én mindenkit arra biztatok: oltasson.