A Keszthelyen praktizáló dr. Hertelendy László gondolatai a járványról, valamint a vakcináról

- A járvány a hosszú hetek korlátozó intézkedései mellett vesztett őrült lendületéből, de még mindig terjed. A napi 100 körüli halálozás, 1000 körüli megbetegedés állandósulni látszik, úgy tűnik, a korlátozások erre elegendőek. Ez azonban kevés az újranyitáshoz, a normális, megszokott, hétköznapi élethez. A még szigorúbb korlátozások sok embernél elkeseredést szülnének, mások talán politikai tőke kovácsolására használnák. A reprezentatív felmérések szerint a tudósok és orvosok társadalmi megbecsültsége, hitelessége a legmagasabb. Itt az idő, hogy ezt tudatosítsuk magunkban, és a hiteles forrásokból erőt és bátorságot merítve jelentkezzünk az oltásra, írta lapunknak dr. Hertelendy László.

- Bennem, orvosban is voltak természetes emberi félelmek és kérdések az oltás kapcsán. De tudom, hogy kinek hiszek, amikor a szakértők szavára hallgattam; bizalommal jelentkeztem az oltásra és semmi érdemi mellékhatást nem tapasztaltam sem magamon, sem kollégáimon. A szakma egységes az oltás indokoltságában és biztonságosságában. Az oltás komoly szövődményeinek hasonló az esélye, mint a közlekedési tragédiának. Ugye józan mérlegeléssel közlekedünk; nincs bénító fóbiánk attól, hogy „mi lenne, ha pont belém rohanna egy őrült?”.

Dr. Hertelendy László a következőkkel folytatta:

„A gazdaság, a társadalom egy része lefojtva várja a járvány végét. A vendéglátás és turizmus közvetve sok ágazat bevételét érinti. Úgy működik, mint egy nagy család. A ház és a haza fogalmunk egy tőről fakad. Hazánkat hasonlóan féltjük, mint a házunkat! A helyzet most olyan, mint amikor egy családban többen nem tudnak dolgozni menni. Ilyenkor a család a tartalékait éli fel, nincs olyan gazdagság, ami bevételek nélkül előbb-utóbb el ne fogyna. A munkanélküliség nemcsak anyagi, hanem szellemi, lelki teher is a feleslegesség és a tehetetlenség rossz érzésén keresztül.

Mi, magyarok összetartók vagyunk, ha valaki a családunkból bajba kerül, összezárunk. Ezt teszi most a kormány is az ország nagy családjával. Átcsoportosít, segít, de korlátoz is, ahol kell. A szerencsések, akiket kevésbé érint a járvány, ilyenkor segítenek. De az állam tartalékai is végesek, fontos, hogy mielőbb vége legyen a járványnak. Láttuk a nyáron, hogy a nyitás, az utazások után fellángolt a járvány – és már hosszabb a második hullám, mint az első volt. Radikális döntéseket kell hoznunk közösségileg és egyénileg is. A járvány végleg csak az átoltottsággal küzdhető le. Ugye, már nem is kérdés számunkra, hogy gyermekeink megkapják kötelező védőoltásaikat, és elfelejthettünk számos halálos betegséget, mint a himlő, a gyermekbénulás.

Most is ez a hozzáállás kell! Nem lesz vége, nem lesz normális élet, amíg nincs nyájimmunitás. Ez az egyén érdeke és ez a közösség érdeke is. Az oltottakra vonatkozó lazább szabályok szintén motivációt jelentenének az oltás felvételére. Az oltási igazolvány ezt is segíthetné.

Az oltással felelősségünket fejezzük ki. Először is magunk, szeretteink és a ránk bízottak iránt. Szélesebb körben pedig az oltással biztonságot adunk magunk körül mindenhol, ahol megfordulunk: boltban, munkahelyen, közösségi tereken. Akit nem érintett meg a betegség szele, fel sem fogja, hogy milyen kegyetlen tud lenni. Én ismerek fiatal és középkorú fertőzöttet, aki hetek óta az éle­téért küzd. Mit él át az a család, ahol egy komoly beteg van?! Én már tudom, hogy a koronabetegség nem tréfa!

Aki nem oltatja be magát, mindenkit veszélyeztet. Csak a maga vélt rövid távú hasznát nézi. Hozzám háziorvosként csak bizonytalan, jórészt indokolatlan félelmek jutottak el magyarázatként az oltás ellen. Az oltás tudományos termék, független minden más aspektustól. A szakma állítja, hogy az összes hatékony és biztonságos. A média és politika kötelessége, hogy ezt tiszteletben tartsa és a tudomány segítségére legyen. Nincs jobb- és baloldali oltóanyag” – vallja dr. Hertelendy László, majd így folytatta gondolatait:

„Ahogy mi most vélekedünk és viselkedünk a járványban, megmutatja, hogy individualista, önző társadalmat; vagy összetartó, szolidáris társadalmat építünk. És ez túlmutat a járványon; jövőnket, gondolkodásunkat határozza meg. Ha összetartunk az oltásban, magunkat védjük meg. Még a külföldről esetleg későbbiekben behurcolt vírus sem képes hatékonyan terjedni, ha megvan a mi nyájimmunitásunk!

Aki beoltatja magát, megvédi magát a betegség legsúlyosabb következményeitől. Megvédi családját, munkatársait, közösségét, ahol él; mindenkit, akivel találkozik. Sőt áttételesen még sokkal többeket is! Nem lesz tőlünk beteg a fodrász, vendéglős, eladó, nem lesznek újabb gócpontok.

Üzemorvosként szemlélve, számos munkakörben vannak kötelező oltások: például az egészségügyi dolgozók fertőző májgyulladás elleni oltása és szűrése, vagy a parkmunkások védelme kullancs-agyvelőgyulladás ellen. Egy részük a dolgozót, másikuk a dolgozó környezetét védi. Kellő oltóanyag rendelkezésre állása esetén szakmailag indokoltnak látnám meghatározott csoportok oltásának kötelezővé tételét. Az egyén szabadsága nem terjedhet ki arra, hogy mások egészségét veszélyeztesse!”

Kérte, hogy éljünk a következő online konzultáció lehetőségével. Bátorítsuk és erősítsük a döntéshozókat abban, hogy az átoltottság erősítésével hatékony intézkedéseket hozhassanak és mihamarabb megszabadulhassunk a korlátozó intézkedésektől, zárta sorait dr. Hertelendy László.