Történelmi sorsfordulókra emlékeztet a mementó Zalaapátiban

Az apátiak tavaly meglátogatták testvértelepülésüket, a hargitai Kőrispatakot, akkor vetette fel Szőcs László akkori polgármester, hogy Trianon centenáriumára egy kopjafát faragnának a „becstelen békediktátum mementójaként”, elevenítette fel Vincze Tibor, a zalai település vezetője.

– Közös megemlékezésre készültünk – folytatta –, s e beszélgetés nyomán alakult ki a Trianon-emlékparkunk is. Ám idén júniusban a pandémia közbeszólt, ekkor tűztük ki következő időpontként szeptember 5-ét, az Apáti nevű települések találkozóját.

A kőrispatakiak két ugyan­olyan míves oszlopot készítettek, rajtuk az ismert dalrészlettel: Egy vérből valók vagyunk. Az egyiket június 4-én, a diktátum aláírásának 100. évfordulóján felállították a székelyföldi településen, amiről fényképet is küldtek Zalaapátiba, jelezve: szeptember elején hozzák a párját. Ám a súlyosbodó járványhelyzet okán a székely barátok most sem jöhettek.

– A szigorodó szabályok miatt szeptember 4-én leállt a menetrend szerinti buszközlekedés, de Szőcs Lászlóék úgy döntöttek, a kopjafát elküldik az utolsó éjszakai járattal, hogy felállíthassuk, ám az nem fért fel a buszra, mert már tömve volt csomagokkal. Így másnap, a Trianon-parkunk avatásán csak jelezni tudtuk a helyét. A mementó később egy rendszeresen Lentibe járó kamionnal érkezett.

Zalaapátiban pedig úgy gondolták, az ’56-os forradalom leverésének gyásznapján, november 4-én állítják fel – az aktuális helyzet és szabályok miatt azonban nem a tervezett közösségi megemlékezés keretében, hanem csak nagyon szűk körben, de főt hajtva s mécsest gyújtva.

– A kopjafa emlékeztet és figyelmeztet 1849. október 6-ára, 1920. június 4-ére és 1956. november 4-ére – szögezte le Vincze Tibor. – Nemzetünk gyásznapjai ezek, ugyanakkor a magyar reménység napjai is, hiszen mindig kaptunk erőt a tovább­éléshez, ha máshonnan nem, akkor a testvéreinktől, mint most is.