Hogyan figyeljünk a siketekre? – Kommunikáció a járvány idején

A SINOSZ Zala Megyei Szervezete irodájában beszélgettünk. A kézfertőtlenítés után kellő távolságban ültünk le egymástól. Pummerné Gróf Katalin megyei titkár a szövetség által küldött plexis maszkot mutatta. Nem könnyű a használata, hamar bepárásodik. A szakemberek tájékozódtak a világhálón és sok ügyes megoldást találtak. Remélik, nemsokára modernebb eszközöket szerezhetnek be.

– A szervezet adminisztrációs munkáját egyszerűbben intézzük elektronikusan és online. A jelnyelvi tolmácsoknak nehezebb, ők személyesen találkoznak a hozzájuk fordulókkal – tájékoztatott Pummerné Gróf Katalin. – Klubdélutánokat nem tarthatunk, pedig most nagy szükség lenne a közösség erejére. Hiányzik a sorstársak jelenléte. Az őszi jó időt kihasználva most szabadtéri elfoglaltságokban gondolkodunk. Nem szigetelődünk el teljesen a társadalomtól, eddig se tettük. Civil szervezetekkel közösen érzékenyítő órákon veszünk részt iskolákban, óvodákban. Öröm számunkra, hogy a fiatalok fogékonyak és sokszor ők tanítják a szülőket, nagyszülőket az elfogadásra. Sok tippet kapnak arra, miként ismerhetik fel a hallássérültet. Ez különösen fontos napjainkban, amikor a személyes kommunikáció nehezebbé, korlátozottabbá vált. A nagyothalló beazonosítható a füle mögött látható készülékről, persze hosszú hajnál, sapkában már nehezebb észlelni. Ha nem reagálnak a dudaszóra, zajra, érdemes odalépni és a vállát megérinteni, figyelmeztetni. Ám gondoljunk bele, hányan vannak az idősek között olyanok, akik nem mentek orvoshoz és készülék nélkül élik a mindennapokat.

– Milyen az ügyfélforgalom?

– A koronavírus-járvány miatt lecsökkent a hozzánk betérők száma. Betartjuk a higiénés előírásokat, az irodában egy tolmács és egy ügyfél tartózkodik. A kísérők kint várakoznak. Folyamatosan szellőztetünk – mondta Jónás Zsófia, a SINOSZ Zala Megyei Jelnyelvi Tolmács­szolgálat szakmai vezetője. – Ügyfeleinkkel sokszor online kommunikálunk. A tolmácsolást is meg tudjuk így oldani, jól működik. Eleinte furcsa volt, amikor például a kórházban tartózkodó ügyfelünket az orvos segítette ki, mert nem volt internet a telefonján. Előfordult, hogy skype-on jelentkezett be a háziorvos egy siket páciens miatt. Jelen pillanatban a tolmács még jelen lehet a vizsgálatnál. Legtöbbször az egészségügyi és egyéb szolgáltatóknál segítünk, bankban, vásárláskor, mobilüzletben.

– A maszkviselet miben nehezíti a megértést?

– Sok siket és nagyothalló szájról is olvas, muszáj a jelhez hozzákapcsolni a mimikát. A maszk pont a lényeget takarja. Aki nem ismeri a jelnyelvet, annak csak a szájról olvasás marad – folytatta Jónás Zsófia. – A pénztárnál, boltokban egyre több helyen építenek műanyag falat, ez megkönnyíti a dolgunkat. Hálásak vagyunk, hogy sokszor megértők és segítőkészek az emberek, de szeretnénk, ha minél többen értesülnének a gondunkról. Egy apró mimikán sok minden múlik, elcsúszhat az információ.

– Hiába viselnénk mi, tolmácsok pleximaszkot, ha az ügyfél ilyen védőeszközzel nem rendelkezik. Hiszen elengedhetetlen a jelnyelv értéséhez a mimika és a gesztikuláció – kapcsolódik a beszélgetésbe Takács Éva jelnyelvi tolmács. – Egyébként láttunk már sokféle megoldást, még finomítunk ezen a plexis kivitelezésen. Még egyszer hangsúlyozzuk: a jelnyelv lelke épp az arcizmok rezdülése, az érzelmek kifejezése, a szemkontaktus. Vizuális kódrendszerünk legfejlettebb formája. Akik ezt nem ismerik, nekik a hangosabb, tagoltabb vagy lassabb beszéd segít. Ám nem kell azokkal sem üvöltözni, akik nagyothallók, mert ügyesen olvasnak szájról. Semmi mást nem kérünk tehát, csak némi türelmet, megértést.

A magyarországi siketek és nagyothallók már az 1800-as évek elejétől igyekeztek társasági életet élni. Néhány évtizede még kirekesztette őket a társadalom, mára viszont sokat javult az esélyük, elismertségük. A tagok búcsúzóul büszkén mesélik: egyre több munkáltató dicséri pontosságukat és figyelmességüket.