A kerékpár nyergében túrázó rozgonyisok Marcali környékét fedezték fel

Az iskola testnevelő tanára, a túra főszervezője, Jeszenői Csaba elmondta: a 22 diákot rajta kívül Jaskó Veronika és Böröcz Zsolt kísérte. Marcali volt a bázis, innen indultak a csillagtúrák. A hosszabb etapok során összesen mintegy 280 kilométert bicikliztek, csak az utolsó napon szerepelt egy kis fürdőzés a programban. A túrák valamivel kíméletesebbek Somogy megye e részén, mint a nyugat-zalai helyszíneken vagy az Őrségben, nem is beszélve a Káli-­medencéről. Galambok után alig kellett komolyabb emelkedőkön feltekerni a diákoknak. A hét eseményeire a Nagykanizsa és Marcali közötti 50 kilométerrel melegített be a csapat.

– Számos élményben volt részük a diákoknak – folytatta Jeszenői Csaba. – Mindezt tovább fokozta, hogy a tanári kiselőadások helyett otthoni alapos felkészülést követően ők vették át az idegenvezetői szerepet. Így a fiatalok egymástól tudhattak meg természeti, kulturális és történelmi információkat, érdekességeket az adott helyszínhez vagy tájegységhez kapcsolódóan. A bringázás mellett balatoni hajózásra is maradt időnk, sőt erdei vasutaztunk Mesztegnyőtől Felsőkakig. Megismertük a Boronkai Tájvédelmi Körzet múltját és jelenét. Felfedeztük és megismertük a Balaton és Somogy-Zala érintett vidékének megannyi csodáját: a buzsáki hagyományokat és a Fehér-kápolnát, a niklai Berzsenyi-kúriát. Felkerestük a libickozmai képesfát, a honfoglalás kori vaskohót Somogyfajszon, a somogyvári történelmi emlékhelyet, hogy honnan jöttek a bizei németek s a buzsáki horvátok, hogy milyen pazar a panoráma a Szent Mihály-kápolnától. Pihentünk a keszthelyi Festetics-kastély parkjában, és fagyiztunk Gyenesdiáson. Sajnos csak távolból láthattuk a somogyvámosi pusztatornyot, mert az oda vezető utat beszántották, s gyönyörű, de áthatolhatatlan napraforgómező állta utunkat.

Az élet apró örömeit is átélhették a kirándulók: nagyon élvezték a közös macska- és kutyasimogatásokat, a defektszerelések közti évődéseket, a vidám fotózásokat, a spontán tapsokat az idegenvezetések után. Örök élményt jelentettek a közös reggelik, a strandolások, a palacsintaparti vagy ahogyan figyelték a diákok a marcali park tölgyfáin tobzódó kapitális szarvasbogarak, hőscincérek, darazsak táncát.

– Az adott pillanatban nem volt nagy öröm porfelhőlovagot játszani a mezei utakon Osztopán környékén – mondta a testnevelő tanár. – Vagy a következő útvonalon elsüllyedni a homokban Háromháznál, de maradandó élménnyé váltak a próbatételek, s hamarosan már büszke virtusként hangoztatjuk az átélteket. Nagy öröm volt Balatonmárián összefutni napközis táborosainkkal s boldog „rozgonyis” felkiáltással köszönteni egymást. Mert lehet-e szebb dolog, mint 60 vidám gyereket és pedagógust látni egy ilyen – nem feledkezhettünk meg róla – nehéz időszakban?