Zalaszombatfai pillanatok – emberek, házak, szobrok, tavak, fumu és a hetési szőttes

- Tényleg tetszik? Szerintem ez a legszebb falu a környéken! – kérdezi és mondja is a választ Szabó Zoltán Zalaszombatfa polgármestere, miután körbejárjuk a falu központjában lévő parkot. Hatalmas lombos fák árnyékában kis tó is várja a kiadós esőt, frissen vágott füvű park szélén a rendezvény pajta nyújtózkodik, mögötte a könyvtár, az út túloldalán a régi iskolából kialakított turistaszálló és a Hetési Szőttes Múzeum, s egy művészien mintázott homlokzatú kemence hívogat. Mind a négy hetési falu szép, de ez a rendezettség párját ritkítja. Felidéződnek Soós József lenti költő „Akiket átölel e táj: Hetés” című versének sorai: „Akit átölel / e táj: Hetés, / – tengernyi csillag rokona. / Ittam a Kerka / vizéből, zöld faágat / hintáztat kezem. / Vízparti föveny / és tiszta kövek őrzik / lépteimet. / Hetési mezőkön, bokrok / ágai között / a fiókák melegét / várja a fészek. / Fűzfákról zörögve / hull a sok levél. / A Kerkánál türelmét / vesztve vár a tél.

A jelen valósága azonban nem ilyen idilli! Tény: a magyarországi hetési falvakban Trianon miatt, 1931 és 2001 között 80,2 százalékos népességcsökkenés következett be, s ez a fogyás, függetlenül az ide települő messziről jött családoktól, most is folytatódik. Zalaszombatfának 1920-ban volt a legtöbb lakója, 259 lélek, ma ötvenen laknak itt. Soós József, aki 1976-tól nyugdíjazásáig volt a térség népművelője azt mondja, Lentiben egész utcákat építettek a hetési falvakból betelepülők. – Amikor idejöttem, határőrök igazoltattak vonaton, buszon, nem volt szabad semmilyen érintkezés a határon túl maradt rokonokkal. Aki tehette elköltözött ezekből a falvakból. Lassan kezdődött a nyitás, előbb tűzoltói, majd sport kapcsolatokat létesítettünk, aztán a kulturális együttműködés is elkezdődött. Zalaszombatfán volt szállás, oda táborok sorát szerveztük – emlékszik vissza Soós József.

- Hosszú évtizedek után most készült el egy új ház a faluban. Ezt sem helyi ember építette, hanem egy Erdélyből áttelepült magyar, aki Ausztriában dolgozik. Ő a szomszédos házat is megvette, most alakítják át, újítják fel – mondja a polgármester, miközben elhaladunk az udvaron serénykedő munkások mellett. Az új építésű ház az egykor itt épült, kódisállásos hajlékokra hajaz, az udvar végében megőrizték a csipkés pajtát, ami stílusának remeke. A szomszédos épület viszont egy valódi kódisállásos ház, melyet osztrák tulajdonosa mesterien újíttatott fel, kétségtelen, ez az épület a falu egyik ékessége.

- Van néhány olyan német tulajdonos a faluban, akik itt állandó lakcímmel rendelkeznek, szavazhatnának is a választásokon, de nem vesznek részt a helyi közéletben – említi a polgármester, s megmutat egy tekintélyes portát, ahol nemrég hunyt el a német tulajdonos, hogy mi lesz a sorsa még nem tudni.

Fiatal pár kisgyermekkel éppen útra készül, amikor betoppanunk hozzájuk. Az édesanyja karján ülő Döme a falu legkisebb csemetéje. A szülők hét éve telepedtek le a községben, Budapestet cserélték fel Zalaszombatfával:

- Nehéz megfogalmazni, amit érzek úgy, hogy senkit se bántsak meg. Vitathatatlan, jól érezzük magunkat Zalaszombatfán. Tényleg, végtelenül zöld itt, s az is igaz, hogy nincsenek határok az ország szélén, s az itt élők is becsületes, dolgos, szeretni való emberek. De mégis, önerőből áthidalhatatlan korlátok léteznek. A megélhetési lehetőségek szűkös volta az, ami rosszul érinti az embereket – próbálja megfogalmazni érzéseit Fejes Csaba.

- Tizenegynéhány éve az első kisgyermek a faluban Döme – említi Szabó Zoltán, miközben betérünk Árvayékhoz. Az iparművész házaspárról, Árvay Lászlóról és feleségéről, Balog Anitáról már említést tettünk előző riportunkban is, ők készítették a bödeházai Barátság Parkban a határkerítés szögesdrótjából a Határtalan madár szobrot. Lászlónak a falu közepén van fémből egy velocipéd szobra, Anita pedig megformálta Hetés híres kalácsféléjét a fumut. Anitáék ébresztették újra a hetési szőttes szövését, amit hajdanán a híres Virág házaspár mentett meg az utókor számára. Tavaly szövő tanfolyamot tartottak. A szőttes múzeum lényegében egy szövőgépekkel tele műhely, ahol Anita csodákat művel a masinákkal, s szerencsére a tudományát sikerül bemutatni turistáknak is.

- Már második éve működik a traktor túra. Márokföld polgármestere a traktoruk pótkocsiján hoz vendéget hozzánk az ottani szállodából hetente általában kétszer. Aztán van amikor fumut is sütök. Ezt is meg kellett tanulni, szerencsére volt még kitől – mondja Anita, s felhívja figyelmemet a faluban több helyen is jelen lévő szőttes motívumokra, például ilyen a faluköszöntő tábla, meg a fumu szobor márvány talapzata.

- Azt mondják sokan, hogy a turizmus lehetne a kitörési pontja ezeknek a falvaknak. A turizmus működtetéséhez is emberek kellenek. Ezekben a falvakban megöregedtek a lakók. A vendégfogadáshoz személyzet is kell, felszolgálók, szobaasszonyok, ehhez értő fiatalok, középkorúak már nincsenek ezekben a falvakban – vázolja a helyzetüket Árvay László.

-A koronavírus járvány sajnos megakasztotta a turizmust, ami minket is érzékenyen érint. A vendégházunkban húsz főt tudunk elhelyezni – mutatja a szobákat – Szabó Zoltán. – Sok vendégcsalogató programban benne vagyunk, de eddig ezeket sem lehetett megtartani. Érintettek vagyunk a horgászturizmusban is – mondja, s megmutatja a horgásztavat is, ami a Kebele-víztározó építésekor jött létre. A tóhoz igyekezve találkozunk a nyolcvannyolc évéhez közeledő Furján Gergellyel, aki kapálásból jön haza biciklivel:

- Nem szabad megállni, menni, dolgozni kell, különben lerobban az ember. Éjszaka, amikor nem tudok aludni, végig gondolom, hány jó ember ment már el örökre. Traktoros voltam a téeszben, még határsávot is szántottam és boronáltam. Külön engedéllyel mehettem a hegyünkre, mert az sem volt szabadon látogatható. Ilyen világot éltünk, csoda, hogy kiürült Hetés? – kérdezi, feleletet nem várva, mert hát ki is válaszolna.

Pedig Zalaszombatfa történelmi falu, elsőször 1335-ben említik „Zombath haza” változatokban. Egy 1654-es iratban Szombatfaként található, a „Zala” előtagot 1898-tól viseli a község. Kápolnája 1934-ben épült, felújítására három millió forinthoz jutottak.

Mit hozhat a holnap? Ehhez a jelent kell pontosan megérteni, mert a turizmus sincs önmagától. A lendvai Kepe Zoltán, aki 1990 óta kutatja Hetés néprajzát, 2011-es doktori disszertációját így zárja: „A közgondolkodásban az a sztereotípia él, hogy a trianoni határok meghúzásának elszenvedői főként az anyaországtól elszakított területek lakói lettek. Hetés példája rávilágít arra, hogy az egység megbontása a magyarországi területeket is hátrányos helyzetbe hozta. Annak ellenére, hogy Magyarország és Szlovénia az Európai Unió tagja és a schengeni övezethez csatlakozott, Hetés esetében mindeddig semmilyen cselekvési terv nem született arra, hogy lakóinak megélhetési stratégiái találkozzanak.

A magukra maradottságról Soós József Hetés Trianonja című versében így ír: „Hová haza? A / gyermekkor elhullt már rég / a nagyapákkal. / Hová haza? A / régi ház téglái is / mind szétszéledtek. / Hová haza? Volt / anyám is tán, s egy öcsém... / S fény konyhánk kövén. / Mondd, hová haza? / Üzennék én, ha volna / üzenni kinek! / ...s a Haza hová?