A kistelepülési lét kihívásokkal, olykor lemondásokkal jár, de számtalan előnye is van

Fontos például, hogy az adott településen milyen a buszközlekedés, van-e élelmiszerbolt, orvosi rendelő, posta, működik-e falugondnoki szolgálat és így tovább. Ezzel együtt nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az említett feltételekkel nem rendelkező falvak nem lehetnek vonzóak a fiatal családok számára, sőt. Ugyanis van még egy fontos kérdés: milyen a helyi közösség? A kis dél-zalai zsákfalu, Valkonya példája azt mutatja, hogy ha élő, pezsgő, akkor az mindenféle hiányt felülírhat.

Valkonya

– Én 15 éve élek itt, Budapestről érkeztem Valkonyára, amely most 70 lelkes – hallottuk Hatala Gábor polgármestertől. – Az elmúlt időszakban több család is beköltözött a településre, és legnagyobb örömünkre ezekben a családokban gyerekek is születtek.

Mostanában megállt a beköltözés, pedig jönnének többen is, de az üresen álló, értékesítésre váró ingatlanok tulajdonosai nemigen akarnak engedni az általuk elképzelt árból. Egyébként az egész országban ez a tendencia, mivel az embereknek általában életük munkája van az ingatlanjukban. A városból kiköltözők valamiért azt gondolják, hogy a falvakban gombokért lehet kastélyt venni. Pedig a ház Valkonyán is ház, az építőanyagot nem adják olcsóbban a kisfalvakban élőknek sem.

A polgármester elmondta: a buszközlekedés nem a legjobb Valkonyán, napi 4 buszjárat érinti a falut. Egyébként internet, villany, ivóvíz-, illetve szennyvízcsatorna-hálózat van, a gázfűtés viszont hiányzik, s jelen állás szerint nincs is sok esély rá, hogy egyhamar legyen. Viszont a házakhoz tartozó telkek nagyok, a táj idilli, csend és nyugalom van, csupa olyasmi, amit a város zajából elvágyódók keresnek.

– A gyerekeket sok esetben a szülők, illetve a falugondnoki szolgálat viszi az oktatási intézményekbe, s hozza haza délután, de a szolgálattal oldjuk meg az időseknek a bevásárlást vagy a gyógyszerkiváltást is – mondta Hatala Gábor.

– Valóban, a rossz buszközlekedés és a várostól való távolság komoly tervezést igényel, de megoldható – erősítette meg az idegenforgalom és szálloda szakon végzett közgazdász, Szigligeti Ágnes, aki élete párjával, az agrármérnök Tar Sándorral szintén a fővárosból költözött Valkonyára 10 évvel ezelőtt, ahol állatokat tartanak és megtermelik a család konyhájára a zöldséget, gyümölcsöt is. – Négy gyermekünk van, Lili, Huba, Csaba és Réka, s bizony, nem könnyű összehangolni a szállításukat. Mindegyikük másban tehetséges, az egyiket úszásoktatásra, a másikat zeneiskolába kell vinni, aztán haza is kell hozni őket – na, ezeket nehéz összefésülni. Kár titkolni, a vidéki lét lemondásokkal is jár, de azt gondoljuk, hogy ezek eltörpülnek az előnyök mellett. Például a gyermekeinknek itt olyan gyermekkoruk lehet, amilyen egy városban sohasem. Bármikor, bárhová nyugodtan elengedhetjük őket a faluban, szabadon kószálhatnak bármerre: tiszta a levegő, gyönyörű az erdő, sok a vad és végtelen a szabadság. Nagyon jó a közösség is, az emberek egymáshoz való viszonya sokkal emberibb, mint mondjuk a fővárosban.

Iborfia

Utunk Valkonya után a megye legkisebb településére, az észak-zalai Iborfiára vezetett, ahol Lakatos József polgármester és a falugondnok, Bedő Attila fogadott minket.

– Iborfia is elöregedő falu, s ha itt az idősek elmennek, kihal a település – közli a rideg tényt a falugondnok, aki nem mellesleg a kistelepülés könyvtárosa is. – Itt maximum mezőgazdasággal lehet foglalkozni, de az a mai fiataloknak nem perspektíva. Inkább az a tapasztalat, hogy a külföldiek érdeklődnek az ingatlanok iránt, ide, a hivatal szomszédságába is beköltözött egy német hölgy, aki lovakat tart.

Bedő Attila azt is elmondta: az ötvenes években itt még 170-en laktak, volt olyan család, ahol 12 gyermek nevelődött. Ezeket az embereket az iparosodó megyeszékhely vállalatai, így például a ruhagyár szipkázta el, mindenki Zalaegerszegre vagy a város vonzáskörzetébe költözött.

– Hogy kiknek ajánlanám ma Iborfiát? – kérdezett vissza Lakatos József polgármester. – „Kezdő” nyugdíjasoknak, akiknek már kirepültek a gyerekeik, és nem nyomasztja őket az iskolába hordás gondja. Olyan friss nyugdíjasoknak, akik csendre, nyugalomra vágynak, és szeretik hallgatni a madárfüttyöt. A házakhoz nagy telkek tartoznak, itt lehet kertészkedni és állatot is tartani. Ki se kell innét mozdulni, a falugondnok mindent megold: bevásárol, fát hasogat, lenyírja a füvet, kicseréli a kiégett égőt és így tovább. Ellentmondásosan hangzik, de aki idejön, teljes komfortot kap.

A polgármester elmondta: az elmúlt időszakban felújították a polgármesteri hivatal tetőzetét, kicserélték a nyílás­zárókat, szintén felújították a haranglábat és a megyei könyvtár segítségével a bibliotékát – nagy problémájuk a faluba bevezető út állapota, ennek a felújítására is szeretnének forrást szerezni.

Miháld

Miháldon otthonában fogadott minket Véghelyi János és neje, akik mindketten nyugdíjas agrármérnökök.

– Én tősgyökeres vagyok, itt is születtem – bocsátotta előre a férfi. – Amikor a párommal összeházasodtunk, Zalakaroson építkeztünk. De aztán 25 évvel ezelőtt visszaköltöztünk ide, mert a kárpótláskor visszakaptam a családi örökséget, a földbirtokokat, és még vásároltam is hozzá, így összesen 50-60 hektáron foglalkoztunk mezőgazdasággal egészen a közelmúltig. Sohasem bántuk meg, hogy visszajöttünk ide, ezt a nyugalmat, csendet, a baráti közösséget nem cserélném el semmivel. Ezzel együtt most már kezdenek látszani a falusi lét hátrányai is. Megszűnt a téesz, munkalehetőség nincs, egyre kevesebb a fiatal. Sportkör nincs, orvos volt helyben, de már az se rendel itt mindennap. A kulturális élet a településen stagnál, az iskola csak alsó tagozattal működik, nemrég pedig bezárt a takarékszövetkezeti fiók is, ami nagy érvágás, főleg az időseknek. Ugyanis Galambokra kell elutazni, tranzakció az ott megmaradt fiókban kezdeményezhető. Erre már nem mindenkinek van lehetősége, ereje és ideje. Papunk még van, Bengyák Vince atya nagyon jól végzi a dolgát – de a vasárnapi miséken csak 15-20 hívő vesz részt, tehát valahol a fejekben is gond van, úgy érzem. A Magyar falu programban és a családosok támogatásában bízunk, azt reméljük, hogy ezek nyomán elindul valamiféle változás, és a falunknak újra lesz jövője.

Gerő Sándor polgármester is ebben bízik. Ő is megerősítette: a településen élők naponta panaszolják neki a takarékszövetkezeti fiók bezárását, de a településnek van még egy ennél is nagyobb gondja. Nincs vezetékes földgáz, csak tartályos, horribilis áron, ezért aki teheti, az a szintén egyre dráguló fával fűt.

– Tagadhatatlan, ebben a kormányzati ciklusban a kistelepülések olyan támogatásokban részesülnek, amilyenekre korábban nem volt példa – szögezte le a településvezető. – Járdákat újíthatunk fel, eszközöket szerzünk be, munka­programok vannak – ezek tartják életben a falvakat, utóbbi pedig fontos munkalehetőséget biztosít azoknak, akik máshol nem tudnak elhelyezkedni. Ám a nagy kérdés az, hogy mi lesz az az erő, ami idevonzza, illetve itt tartja a fiatalokat? Szép környezetben vagyunk, 5-7 millió forintért már takaros házakat lehet vásárolni nálunk, de valami még hiányzik. Égető szükség lenne az itteni települések, Miháld, Pat, Sand, Zalaszentjakab környezetében egy nagyberuházásra, amely hosszú távon munkalehetőséget biztosítana.

Gerő Sándor azt is elmondta: az önkormányzat évek óta keresi a lehetőségeket, hogyan lehetne valamiféle alternatív energiaellátást megvalósítani, vagy esetleg csatlakozni a vezetékes gázhálózatra, amelynek Bagolán, illetve Galambokon van leágazása. Ez azonban nem kis távolság, s a csatlakozás kiépítése sok pénzbe kerülne, aminek a finanszírozása egyelőre nem látszik.

– Sajnos, a polgármester úr által említett települések valahogy kimaradtak minden térségi projektből, így Miháldon szennyvízcsatorna-hálózat sincs – vette át a szót Hári Gábor könyvtáros, lokálpatrióta. – A keletkező szennyvíz elszállítása megoldott ugyan, de azt hiszem, ma már környezetvédelmi szempontból is alap, hogy zárt rendszerű csőhálózat vezesse el a tisztítás helyére.

Szeder-Kummer Mária, a Zalai Falvakért Egyesület titkára szerint az általuk útjára indított falugondnoki szolgálatnak jelentős szerepe van és lehet eztán is abban, hogy a kistelepülések még léteznek.

– Elég sokat kell fizetni azért, ha valaki azt az idillikus falusi létet akarja megélni, amit a romantikusabbak elképzelnek maguknak és a nyugat-európai filmek, szappanoperák sugallnak. Merthogy szükség van autóra, olyan „túlélő” tudásra, ami városban nem létszükséglet, de faluban igen, és jó kapcsolatrendszer is kell. Ezeken a helyeken, a kisközösségekben nagyon fontos a személyesség, a kisember bajának ismerete és az ehhez igazodó empátia. A falugondnokra egyre több teher hárul, hiszen gyakorlatilag minden szolgáltatáshoz szükség van az általa kínált szállítókapacitásra, illetve a személyes, direkt szerepvállalására egy-egy probléma megoldása kapcsán. Sajnos, ha a vidéki embernek nincs pénze autóra, annak a fenntartására, akkor a világ bezárul körülötte. Ezért mindenkinek személyesen kell mérlegelnie, fel tudja-e vállalni a falusi lét velejáróit, amely a számos előny mellett lemondásokkal és nem kevés többletköltséggel is jár – fejtette ki.

Szolgáltatók

Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan látják falusi szerepvállalásukat a szolgáltatók? Megkeresésünkre a Magyar Posta Zrt. társasági kommunikációs osztálya jelezte: Zala összes településén jelen vannak, 95 településen 116 postahely működik, további, több mint 150 településen pedig mobil postával látják el feladatukat. Tapasztalataik szerint az elmúlt években csökkent az ügyfelek által feladott csekkek és levelek száma – ez a tendencia Zala megyében is.

Ami a tömegközlekedést illeti: Tóthné Temesi Kinga közlekedési szakértő, a Közlekedéstudományi Egyesület főtitkárhelyettese közölte, a vasúti közlekedés a megye 48 településén biztosított, a települések túlnyomó többségén kizárólag a helyközi autóbuszjáratok nyújtanak közforgalmú közlekedési lehetőséget. A KSH 2018. január elsejei adatai szerint a 8 fős lélekszámú, közúton is nehezen megközelíthető Iborfiát leszámítva Zala megye minden települése elérhető közforgalmú közlekedési eszközökkel, azaz menetrend szerinti autóbuszjárattal, vonattal vagy mindkettővel. Hozzátette, a zsáktelepülések (a 258-ból 92 ilyen) és az aprófalvak kiszolgálása jelentős kihívást jelent, ugyanis van, ahol az infrastrukturális adottságok a minimumszolgáltatás biztosítását sem teszik lehetővé.

A bankfiókokkal kapcsolatban az M7 Takarék megkeresésünkre jelezte: a Takarék Csoport rendelkezik messze a legszélesebb, országos fiókhálózattal, közel kétszer annyi fiókot üzemeltet, mint az összes többi bank együttvéve. A kiterjedt, országos jelenlét megtartása mellett azonban szükség van a fiókhálózat hatékonyságának jelentős javítására, a kirendeltségek korszerűsítésére és átalakítása, illetve az alacsony kihasználtságú, krónikusan veszteséges, fizikai állapotukban leépült fiókok felszámolására. Álláspontjuk szerint a fizikai jelenlét nem váltható ki kizárólag a digitális szolgáltatások fejlesztésével, ezért olyan innovációkon dolgoznak, amelyek révén fizikailag is eljuttathatók akár a legkisebb településekre is a pénzügyi szolgáltatásaik. Megoldást a MobilBank szolgáltatás jelent majd, amely egy ATM-et is tartalmazó speciális gépjármű, egy ügyféltárgyalásra alkalmas mozgó bankfiók. A szolgáltatás bevezetésének tervezett időpontja 2019 májusa. Az M7 Takarék tájékoztatása szerint ennek köszönhetően Zala megyében összesen 34 településen lesznek elérhetők, ebből hetente 14 helyszínen MobilBank segítségével.