Zalai farsangokat bemutató tárlat nyílt a Balaton múzeumban

Maskarázás, a titokzatos asszonyfarsang, agrármágiák, vénlánycsúfolás és persze a fánksütés – néhány olyan hagyomány, amelyet bemutat a nagykanizsai Thúry György Múzeum és a Balatoni Múzeum közös, A farsang az „ördög innepe” című tárlata.

Nagykanizsai és keszthelyi pil­lanatképek, régi szokások, hiedelmek leírásai, tárgyak és életképek tárulnak a látogatók szeme elé a kiállításon, melynek rendezője a házigazda intézmény néprajzkutatója, Gyanó Szilvia. A helytörténeti hátteret két történész, a keszthelyi múzeum munkatársa, Haász Gabriella és a nagykanizsai múzeum szakembere, Kunics Zsuzsanna munkája alapján mutatták be.

A tárlat megnyitóján köszöntőt mondott Száraz Csilla, a dél-zalai, illetve Havasi Bálint, a balatoni város múzeumának igazgatója, majd a látnivalókat Kiss Nóra, a Thúry György Múzeum néprajzkutatója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Bevezetésképpen leszögezte: két szent ünnep, a karácsony és a húsvétot megelőző nagyböjt közé ékelődik a farsang, ez a profán ünnep, amikor olyan dolgokat is megtettek az emberek, amit máskor nem. S hogy miért is kapta ezt a furcsa címet a kiállítás, melyet a dél-zalai városban tavaly már láthattak az érdeklődők? Hajdani vélekedések alapján az a magyarázat, hogy ebben az időszakban a jóravaló emberek is a paráznaság, mértéktelenség, bűbájosság és léhaság bűnébe esnek, álarcokat öltenek, különböző nemeknek ruhájába öltöznek.

– A duhajkodás, a pajzánkodás, a mértéktelenség, a nagyon gazdag lakomák miatt a papok, prédikátorok ezt az időszakot, az emberek viselkedését elítélték. Úgy fogalmaztak, hogy ilyenkor a keresztény ember a kegyelem világosságától elfordul a sötétség cselekedeteihez – mondta Kiss Nóra.

A tárlat mindezt be is mutatja, de – mint a látogatók megtapasztalhatják – nem a bűnösség hangsúlyozása áll a középpontjában, sokkal inkább az érdekes és vidám szokások. Hajdan a farsangi időszak volt a lakodalmak ideje, így néhány menyegzői hagyomány, tárgyi emlék is szerepel a kiállításon. A tárlat megnyitóján elhangzott: nem csak a falvakban, a városokban is a mulatságok ideje volt a farsang – de nagyobb településeken már akkor is a bálok voltak jellemzők. A néprajzkutató arról is szólt, hogy a szórakozás mellett a farsangi időszakhoz sok mezőgazdasági, termékenységi mágia is kapcsolódott.

A megnyitót színesítette a Gyenesdiási Dalárda boros dalcsokra, majd Gyanó Szilvia néprajzkutató tartott tárlatvezetést. Közben a látogatók szeme elé tárult az egyik tablón a magyarázat, miért is kell a sok mulatozás, dínomdánom ilyenkor (melyet betűhűen idézünk): „Farsanko azé kő emenyi táncónyi meg vidámnak lenyi, nagyokat ugranyi, hogy jó magosra nyőjjön a kender.”