Gerincsérülést szenvedett a fiatal kőműves – barátai gyűjtést szerveztek számára

Kürnyeg Szabolcs meséli balesetét a zalavégi családi házban, ahol édesapjával, húgával és öccsével él. Édesanyjukat két éve veszítették el.

Az elmúlt hét végén jártunk náluk abból az apropóból, hogy barátai ekkor adták át azt az 1,1 millió forintot, amit a Szabolcs támogatására szervezett jótékonysági bulin gyűjtöttek. A 27 éves fiatalember sorsát látva sokan nyújtottak még segédkezet, de előbb lássuk, mi is történt tavaly július 20-án.

Szabolcs kőművesnek tanult, sokfelé hívták, tavaly nyáron például a Vas megyei Sárváron dolgozott egy ház külső festésén.

– Oldalra léptem a kettős létrával, s valami gödörbe csúszhatott a lába, mert már dőlt is, velem együtt – idézi fel a szerencsétlenség napját Szabolcs. – A hátamra estem, fájdalmam nem is volt, csak annyit éreztem, hogy csípőtől lefelé leeresztettem, mint egy lufi… A kezeim szétvetve hevertek mellettem, a jobb csuklóm igen furcsán állt, ott éreztem forróságot. Mint később kiderült, eltört. A kollégám értesítette a főnökünket, hívták a mentőket. Nem tudtam, de nem is akartam megmozdulni, sejtettem, hogy a gerincemet érte az ütés. A körülményekhez képest higgadt voltam, tudtam, hogy nyugton kell maradnom. Riasztották a mentőhelikoptert, elvittek a szombathelyi kórházba. A vizsgálatok után este átvittek a győri kórház idegsebészetére, ahol megműtöttek. Egy héttel később kerültem át a zalaegerszegi kórházba.

A diagnózis: gerincvelő-sérülés. Eltört az 5-ös és 6-os nyaki csigolya, utóbbi szilánkosan. A csípőjéből kivett csonttal építették fel újra az erősen roncsolódott csigolyát, s vasalatot kapott a nyaki szakasz. Négyvégtag-sérültnek nyilvánították, akkor még a kezét sem tudta mozgatni.

Augusztus végén Budakeszire került rehabilitációra, azóta csak a hétvégékre mehet haza, ha elég jól érzi magát és utazhat. A kezeléseknek hála a két karját már mozgatja. Az ujjait még görcsök tartják fogva, s gyakorta tör rá fájdalmas görcs a lábában is, főként, ha szeles az idő. Érdekes módon a tapintást mindkét lábán érzi, de a hőmérsékletet nem. A bal lába egyelőre teljesen „néma”, de a jobban már élednek érzetek.

– Érzem, hogy belül megmozdulnak izmok, de kívülről ebből nem látszik semmi. A jobb kezem ujjait kicsit már tudom mozgatni, s a tricepsem is „megindult” a napokban – részletezi a fiatalember. – Tudom, hogy nagyon lassú a javulás, de biztatnak. Ígérniük nem szabad semmit, hiszen minden sérülés más, nem lehet előre tudni, hogyan regenerálódik a szervezet. Az eredmény lehet látványos javulás, de az sem kizárt, hogy megreked a folyamat. Felállni valószínűleg már nem lehet ebből a helyzetből, de sokat lehet javulni. Abban vagyunk, hogy minden apró eredménynek örülni kell. Megviseltek a történtek, de egyelőre nem nagyon szeretnék ezen agyalni, a fejlődésre, a pozitív folyamatokra koncentrálok. Nem akarok megtörni, mert az a javulást is visszavetné.

A történtekhez hozzátartozik, hogy Szabolcs esete üzemi balesetnek minősül, az evvel kapcsolatos ügymenet még folyamatban van.

A Kürnyeg családhoz az elmúlt szombaton egész kis kompánia érkezett látogatóba, élükön Ferenczi Zsolttal. A zalaudvarnoki férfi volt a motorja a januári jótékonysági bál megszervezésének.

– Régóta ismerem Szabit, több mint tíz éve járok vadászni a környékre, s gyakran elkísért, mert nagyon szereti a természetet. Elnézelődött mellettem a lesben, összebarátkoztunk – meséli Bobek, alias Ferenczi Zsolt. – A balesete nagyon megrázott bennünket, s amikor Csordás Róbert barátommal meglátogattuk az egerszegi kórházban, eszünkbe jutott, hogy valamiként segítenünk kellene. Két éve egy zalaudvarnoki, motorbalesetet szenvedett fiúnak is szerveztek már jótékonysági bált (a gyűjtést abban az esetben a Zalai Hírlap indította el), ahol a Crazy zenekar játszott.

Gondoltam, ez nálunk is beválhat. Megkerestem hát Óvári Tamást, a frontemberüket meg Zalavég polgármesterét, Marton Andrást. Mindketten pártolták az ötletet, így sikerült tető alá hozni a becsületkasszás rendezvényt. Rengetegen eljöttek. A hajnalig tartó buliban 400-an is megfordulhattak, azokat nem számítva, akik csak bedobták az adományt a kihelyezett ládába. A mozgósításban, a táblák, plakátok, szórólapok készítésében nagyon sokat segített Sámel Zoltán, hiszen az egész környéken hirdettük a rendezvényt. A fuvarozást, szállítást Osbáth Balázs vállalta, s neki köszönhetjük azt is, hogy a T-Boy söröző a fogyasztás minden hasznát felajánlotta.

– Az önkormányzat az első pillanatban a kezdeményezés mellé állt – avat be Marton András polgármester. – A művelődési házban fűtött helyet biztosítottunk a rendezvényhez, s mi is beszálltunk a propagandába. Számunkra is jó érzés volt megtapasztalni ezt az összefogást. Zalavég mellett a környékbeli településekről szintén nagy számban érkeztek támogatók, Batyk, Zalabér, Pakod, Türje mellett vasiak is, Csehimindszentről, Csehiből, Mikosszéplakról.

– Igazán nagy energiákat fektettek a szervezésbe Zsoltiék, ez erőt ad a fiamnak – kapcsolódik be az apa, Kürnyeg Tivadar. – Egy korábbi, falubeli gyűjtésből már vásároltunk Szabinak egy állítható, többfunkciós elektromos ágyat, a mostani pénzt pedig a lakás akadálymentesítésére költjük. Ahol kell, átalakítjuk, hogy zavartalanul közlekedhessen a kerekesszékével.

Míg erről beszélünk, kiderül, hogy Szabolcs csipkereki barátaitól már érkezett is felajánlás, elvégeznék az átalakítást munkadíj nélkül. A család vegye meg az anyagot, a többi az ő dolguk. Spontán jókívánság is befutott, a Szilasi család nevében az 5 éves Korina kívánt mielőbbi gyógyulást egy rajzzal. További boríték érkezett a Zala Megyei Szent Rafael Kórház gyermekosztályáról, ennek újszülöttrészlegén dolgozik ugyanis nővérként Szabolcs húga, Nikoletta.

– Az egyik kolléganőm ötlete volt a gyűjtés, sokan mellénk álltak, főként az újszülöttrészlegen – mondja Niki.

Az öcs, Dani munkahelye, a bérbaltavári parkettagyártó cég szintén nem maradt tétlen.

– Nem is tudtam róla, egyszer csak a kezembe nyomták a gyűjtött összeget. Nagyon rendesek, mindenki adott bele, a főnökök is – meséli Dani, aki bátyja átmozgatásában, tornáztatásában is segédkezik az otthon töltött hétvégék alkalmával.

S mit szól mindehhez a főszereplő?

– Nem számítottam rá… – húzódik mosolyra Szabolcs szája. – Főleg nem arra, hogy ennyien odateszik magukat…Nagyon megható érzés, hogy kiderült, több barátom van, mint ahányban valaha is reménykedtem.