„Derék, tudományos, jellemes egyházi férfiú” – 200 éve született Königmayer Károly Miksa

Königmayer Károly Vas vármegye és a szombathelyi római katolikus egyházmegye székhelyén, Szombathelyen jött világra Königmayer János megyei tisztviselő és Donászy Julianna gyermekeként. A keresztségben 1818. július 4-én részesült, a Carolus Maximilianus nevet kapta. A papi pályára készülve a pesti Központi Papnevelő Intézetben 1838-ban végezte el a teológiát, de az egyházjogi szabályok szerint fiatal kora miatt még nem volt lehetséges felszentelése. Königmayer Károly életútjának első zalai szakasza 1839- ben kezdődött: a németül és franciául is beszélő ifjú papjelölt ebben az esztendőben került a ma Zalaegerszeghez tartozó Besenyőre, ahol az egyik helybeli földbirtokos, Skublics József táblabíró családjánál hat évig nevelőként tevékenykedett.

Besenyői tartózkodása idején – 1841. augusztus 4-én, alig 23 éves korában – szentelték pappá. Königmayer Károly gyülekezeti lelkipásztori munkáját a Vas vármegyei Nyőgér plébánosaként kezdte meg. Érdekes adalék Nyőgérre kerülésével kapcsolatban egy részére Deák Ferenc által írt, 1845. október 8-án Kehidán kelt levél. A plébánia elfoglalásához szükséges praesentát (kegyúri ajánlást, bemutatást) ugyanis gróf Batthyány Lajos, a későbbi mártír miniszterelnök majdani igazságügyi minisztere, a „haza bölcse” nevére küldte el, aki aztán továbbította Königmayer Károlyhoz az előzőekben említett kísérőlevéllel együtt, melyet a következő szavakkal zárt: „Adjon Isten hozzá áldást, békességet, egészséget. Igaz barátja, Deák”. A Vas vármegyébe került pap megyénkkel való kapcsolatai ezután sem szakadtak meg, amit az is bizonyít, hogy Zala vármegye 1847-ben táblabírájává választotta. A Nyőgéren töltött évek alatt aktívan bekapcsolódott az országos politikai életbe is.

Az 1861-es országgyűlésre – miután a sárvári választókerületben alulmaradt ellenfelével szemben – közfelkiáltással a kőszegi választókerület képviselőjévé választották, ahol a Deák Ferenc álláspontját követő Felirati Párt politikáját támogatta. A közéleti ismertséget is szerzett Königmayer 1863-ban került vissza Zalába a megyeszékhely plébánosaként. Zalaegerszegi lelkipásztorsága idején a kerületi esperesi és tanfelügyelői tisztséget is viselte. Az Egerszegen töltött tízévnyi szolgálata alatt a plébánia életében jelentős esemény volt a templom 1866-ra befejezett új orgonájának építése. Magánéleti szempontból fontos körülmény lehetett számára, hogy öccse, Königmayer János 1848- as honvéd főhadnagy az 1860- as években már a közeli – ma Zalaegerszeghez tartozó – Neszelén élt családjával. 1873 fontos esztendő volt Königmayer Károly életében: elnyerte a szombathelyi székeskáptalan egyik kanonoki stallumát, így zalaegerszegi plébánosi állásáról leköszönve a püspöki székváros lakója lett. A tekintélyes egyházi testületbe való bejutása körül figyelemre méltó módon ismét szerepet játszott Deák Ferenc.

Az immár hetvenedik évében járó államférfi Königmayer Károlyról kialakított jó véleményét kiválóan mutatja az, hogy annak ellenére, hogy Szabó Imre szombathelyi püspök első helyen ajánlotta a zalaegerszegi plébánost, Deák is szükségesnek látta személyes tekintélyével támogatni volt képviselőtársát. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írt, 1873. szeptember 30-án a Vas vármegyei Rátóton (gyámleánya, Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona otthonában) kelt levelében nem takarékoskodott dicséretekkel: kijelentette, hogy a „derék, tudományos, jellemes egyházi férfiú”, aki neki sok év óta igen jó barátja, díszére lesz a káptalannak. Nagyrabecsülést fejeznek ki az élete utolsó éveiben járó Deák összefoglaló sorai is: „kevés papot ismerek, kiről oly határozott dicsérettel szólhatnék saját tapasztalásom után, mint ő róla”. Ezen előzmények után nem tekinthetjük meglepetésnek, hogy Deák Ferenc halálakor a Zala vármegye közönsége által az emlékére szervezett misén tartandó gyászbeszéd elkészítésére és előadására Königmayer Károly szombathelyi kanonokot kérték fel.

Az 1876. február 7-én a zalaegerszegi plébániatemplomban elhangzott szónoklat még ebben az esztendőben nyomtatásban is megjelent. Königmayer Károly a Szombathelyen töltött évei alatt egyre feljebb emelkedett a káptalani hierarchiában: őrkanonok, majd éneklőkanonok, végül 1891- ben olvasókanonok (a testület második legrangosabb, rögtön a nagyprépost után következő méltósága) lett. Ehhez az időszakhoz kötődik visszatérése a parlamentbe is: 1881-ben a sárvári választókerület képviselőjévé választották; a kormányzó Szabadelvű Párt képviselőcsoportjának tagjaként foglalt helyet az országgyűlés alsóházában, a képviselőházban. 1883-ban elnyerte a tribunici választott (címzetes, fel nem szentelt) püspöki titulust, ami 1885-ig főrendiházi (a korabeli országgyűlés felsőháza) tagsággal járt. A felsőházi üléseken való részvétel alól azonban felmentést kért (amit a főrendiház meg is adott), így továbbra is a képviselőházban tevékenykedett. Az egyháztörténet Königmayer Károly személyével kapcsolatban érdekességként megjegyzi, hogy Szabó Imre 1881-ben bekövetkezett halálát követően ő volt az uralkodó, Ferenc József király jelöltje a megüresedett szombathelyi püspöki szék betöltésére, de a római Szentszék döntése alapján Hidassy Kornélt nevezték ki az egyházmegye főpásztorává. Königmayer Károly szülővárosában, Szombathelyen hunyt el 1892. június 22-én.

A plébánia halotti anyakönyve szerint a haldoklók szentségében részesült, Templom tér 1. szám alatti lakos 74 esztendős címzetes püspök, olvasókanonok halálát tüdőhurut okozta. Június 25-én temették el a székesegyház sírboltjába, a temetési szertartást az egyházmegye püspöke, Hidassy Kornél vezette. Összegzésként elmondható, hogy bár Zalaegerszeg sem egyházi karrierje, sem világi közéleti szerepvállalása szempontjából nem tekinthető életútja legkiemelkedőbb helyszínének, Königmayer Károly Miksát a meghatározó jelentőségű fiatal éveitől kezdve egészen idős koráig szoros kapcsolatok fűzték Zala megyéhez.